Mennyiben változhat meg egy kapcsolat osszekoltozes után? Tényleg igaz, hogy lakva ismerszik meg az ember?

Nálunk sok dolog előjött. A párom átment egy utolsó fillérbaxó zsidóba, hirtelen mindenre sajnálni kezdte a pénzt, és mindent nekem kellett venni, de ő pikk pakk vett több százezer forint értékben elektronikai eszközöket.

Hirtelen idegesítette, ha otthon nem néztem ki annyira jól (kedvéért mindent kidobtam, ami régi rongyos ruha volt és vettem szebbeket), meg úgy belekötött már lényegében az ajtófélfába is.

Nem tudtam mi okozza, aztán arra is rájöttem, hogy már rég nem szeret és nem is képzeli el velem az életét. De szakítani is nekem kellett, mert ő még ehhez is gyáva volt.

Legközelebb sokkal hamarabb fogom erőltetni az összeköltözést. Bármi ami gondként előjöhet, az nem fog sokáig váratni magára így.

Nálunk annyi változott, hogy szépen "megszoktuk" egymást. Már nincs a másik hiánya, nincs izgalom a találkozó előtt... Amúgy szerencsére minden más oké, nincs vita sem a házimunkában, sem a kajában. Ennyi, hogy jobban oda kell figyelni a kapcsolatunkra, érintésekre, intimitásra, mert tök könnyű belesüppedni a szürke hétköznapokba.

De pl. exemmel nem így volt. Mielőtt összeköltöztünk, is sokat voltunk egymásnál, így mindig odafigyelt, hogyha mentem, akkor rendet vágott, de összeköltözés után kibukott, hogy milyen rendetlen és koszos. Ha kiöntött egy bögre kávét, akkor az addig ott volt, míg fel nem töröltem, minden alkalommal új pohárból ivott, persze gyűlt a mosatlan, de mosogatni nem volt hajlandó, stb. Amúgy nem ez volt a fő ok, amiért szétmentünk, de elég illúzió romboló volt ez is.

Mi most szinte együtt élünk, mégis tudom, hogy változás lesz, ha ténylegesen együtt élünk. Pl ma is azért aludtunk külön, mert ő ma korábban kel egy meeting miatt, zavarnám őt. Nyilván ezt együtt éléskor nem tudnánk megcsinálni.

Egy öt éve együtt lakó pár ismerősünknek is nehéz volt az összeköltözés után.

Úgy gondolom, hogy mindig felmerülnek kisebb nagyobb gondok, amiket meg lehet oldani.

Nálunk semmi nem változott, azon kívül, hogy több időnk lett egymásra.

Nem veszekszünk, nem jött elő egyikünknek se rejtett énje, nem múlt el az izgalom/szerelem (még mindig izgulok hazaúton, miután a szüleimnél töltök néha egy-két napot, és minden nap munkából hazafele is alig várom, hogy lássam őt)

Közös döntés alatt nem tudom, mit értesz, már akkor kellett közösen döntenünk dolgokról, mikor még nem éltünk együtt..

A hétköznapi dolgok meg ezerszer könnyebbek és kellemesebbek ketten (pl a takarítás nem egyedül robotolás, hanem lövünk valami zenét, éneklünk, és ketten pikkpakk megcsináljuk)