Tényleg igaz az, amit manapság mondanak a lélekbúvárok, h a legtöbb ember hazugságban él és boldogtalan kapcsolatokban?

"manapság"

régen is! De ha az emberek többsége azt csinálná amihez kedve lenne nem növekedne a gazdaság, az emberek fele éhen halna.

Nagy a valószínűsége. Szerintem, az emberek igen kis százaléka csinálja azt a munkát, amit szeret tud, szeret bejárni, mert jó a közösség.

A kapcsolatok meg a nagy szerelemmel, rózsaszín köddel indulnak. Mikorra rájönnek, nem is ezt a lovat akartam, már van közös vagyon, gyerek/ek/. A melótól van egyhangú közöny.

A kapcsolat meg egy megszokott langyos pocsolya lesz. Mindig találnak maguknak kibúvót, miért is nem lép ki belőle.

"emberek nem merik észrevenni az elsö intö jeleket"

"nem tudnak kommunikalni a hazassagaikban"

Szinte biztos!

Igaz.

Ahogy én látom:

Az emberek nem ápolnak olyan szoros családi kapcsolatokat mint régen. Rokonokkal és szülőkkel sem.

Barátsàgok sem úgy vannak mint régen, az embereknek "nincsen" idejük egymásra. Ezen dolgok hiánya miatt is ,illetve a rohanó èlet miatt is, nagyon vágynak a szeretetre,szerelemre.

Amint találnak valakit akivel párkapcsolatot tudnak kialakítani két kézzel belekapaszkodnak.

Nem a személybe hanem abba amit ad, szeretetet , szerelmet, szexet, megnyugvást, társat, sorolhatnám...

Ezeket senki sem akarja elveszíteni a bizonytalan jövőért cserében. Talàlok jobbat? Szebbet? Hozzám valóbbat?

Kozkáztatom a fenti dolgok nélküli életet, azèrt cserébe hogy esetleg megtalálom az igazit, a valóban hozzám illőt?

A legtöbben nem kockáztatnak...ahogyan régen én sem tettem, hülye voltam elcsesztem.

De aztán rájöttem hogy ez így nem jó, most kockáztatok, majd kiderül hogy megèri e. (Most azt mondom akkor is megéri ha nem ,mert jobb mint egy rossz kapcsolat.)

Az pedig hogy valaki rossz munkàt vàlaszt, hát arról az a véleményem hogy egy tizenéves gyerek nem igazán tudja még mit akar az élettől és esetleg beleválaszt egy olyan szakmába amit később nem fog szeretni. Persze lehet màst tanulni felnőttként is . De azért lássuk be mikor ott a gyerek , lakáshitel, napi 12 óra munka , hát ki a francnak van kedve tanulni? Persze hogy sokaknak nincsen.

Meg egyébként a szerencsén is múlik.

Én jelenleg imádom a munkám , de ez sem volt mindig így. A véletlenen múlott, egy tipikusan olyan helyzet amire előtte azt mondtam úgysem jön be, mégis bejött! De ebben is szeretnék később továbblépni. Próbálok most mindent én alakítani, és nem csak sodródni az árral. Persze kell kompromisszumokat is kötnöm, anélkül nem megy.