Amióta "apás szülés" volt nem birok a feleségemmel együtt lenni, undorodom tőle, mit tegyek, váljak?

Ha még olvasod a válaszokat:

Kérlek ne törődjél senki mással mint magaddal, egy életed van, használd ki minden óráját, éljél, ne enged hogy bárki is korlátozzon hűséggel meg régi ósdi hagyományokkal gúzsba kössön, kezd újra, ez ma a trend is

Nem feltétlen kamu, olvastam ilyen "jelenségről".

De az durva, ha valaki azon gondolkodik ezután, hogy szeretőt tartson. Ezek szerint a feleségedre eddig sem úgy tekintettél, mint hitvestársadra és életed párjára, hanem mint egy húsdarabra, aki csini és te pont kiélheted magad vele.

Én nő vagyok és szerintem a szülés nem olyan romantikus dolog, mint ahogy általában a kedves ősanyák beállítják, de gondolj bele, te is így jöttél ki anno. Ez sajnos ilyen. Inkább a feleséged felé való hozzáálláson változtass és próbáld meg az embert is látni benne, ne csak valami ürítőlyukat.

Olvasom az elítélő kommenteket, hát ez borzaszó milyen nulla szociális empátiával rendelkezők ítélkeznek ismeretlenül valakin aki segítséget kér.

Hát őszinte együttérzésem a kérdezővel

Én mondjuk azt várnám el, hogy megpróbálja helyrehozni. Az egyik hozzászóló említette azt a lehetőséget, hogy elmehetne pszichológushoz is. Erre persze semmi reakció. Ha megfordítanánk a történetet, rögtön azzal jönnétek, hogy jajj, szegény pasit kidobja a nője, mint egy koszos zsebkendőt. Hát kérem itt ez még rosszabb, mert egy újszülöttel hagyná magára szerencsétlen nőt ez az alak.

Bennem az is felmerül, hogy szerette-e egyáltalán valaha a feleségét, ha nem az az első gondolata, hogy javítsuk meg, hanem az, hogy dobjuk ki őt is, meg a gyereket is.

Erre válaszoljatok, ti hiper-empatikus lények!