Az normális ha a párom semmilyen jellegü házimunkát nem végez?

Nagyon egyszeru! Ha nemi szerepek, akkor vegyen el, ez a minimum, MAJD AZUTAN tartson el, es akkor igen, elvarhatja hogy esetleg mosogass ra. De csak eztan.

Ingyen semmit. Mi van ha megun keres mast, te meg a nagy semmire ugraltal neki. Mit kepzel? :D gondolkozz el egy kicsit...

Nem olvastam még el a válaszokat, vagyis bocsi ha valakit ismétlek.

Egyáltalán nem normális. Viszont mindenki maga alakítja ki a saját kapcsolata szabályait.

Én mindig is hangsúlyoztam, hogy nem egy gyereket veszek a nyakamba, hanem egy társsal költözöm össze. Mielőtt összeköltöztünk a párommal, akkor ezt milliószor a szájába rágtam. Főleg azért mert havonta 300 órákat dolgozom, míg ő lényegesen kevesebbet.

Nálunk az a szabály, hogy az mos,főz,takarít aki épp ráér. És mindent megcsinál ő is, a főzéstől elkezdve a vasalásig mindent. Tény, hogy egy általa végzett takarítás sosem lesz olyan alapos, mintha én csináltam volna.. :) de sosem szembesítem ezzel, hiszen így is hálás vagyok neki, hogy ilyen sokat segít. Ami az én szememben nem segítség, hanem a közös életünk alapszabálya. Attól, hogy a párom hozzám költözik még nem lettem az anyja. Ha anya kell egy pasinak akkor költözzön a szülőkhöz. Ha pedig felnőtt életet akar élni, akkor vegye ki a részét az otthoni dolgokból is, hiszen ez ezzel jár.

Persze ha valaki szívesen gondoskodik a párjáról minden tekintetben, az az ő döntésük. És szívük joga így tenni. Valakinek fontos, hogy megfeleljen a tipikus női feladatoknak. Ezzel sincs semmi baj, és le a kalappal minden nő előtt, akinek erre van energiája.

Viszont az biztos, hogy számtalan idősebb kolléganőmet hallottam panaszkodni hogy a férjük nem csinál semmit, mert annak idején ők maguk rontották el azzal, hogy mindent megcsináltak helyettük.

Ha egy férfi nem ágyaz be olyan szépen, nem takarítja le tökéletesen a konyhapultot akkor is hagyni kell és nem szabad kritizálni, különben minden kedvét elvesszük és aztán ránk marad minden, mert egy idő után inkább nem csinál semmit, mert úgyis csak leszúrást kap.

Legalábbis ez az én elvem. Ő a társam, nem a gyerekem.

29N

Tehát anyagilag jól járt, mert fele annyiért lakik ott, mint egyedül, jó sokat tud félretenni. És még a házimunkát se kell csinálni, egy poharat nem rak odébb. Ráadásul van szex is. És ez megy két évig gond nélkül. Tud valamit a csávó!

Te meg úgyse fogod otthagyni. Lehetőleg szülj gyors egymás utánba két gyereket is.

Nalatok ez normalis, ugyanis o ezt akarja te meg hagyos neki.

Mi felenk az van h nem szarjuk le a masikat, es ha megszakad a tehertol akkor segitunk neki. Ugye, egyenlo felekkent.

A szuleim is olyanok mint ti.

Anyam azt csinalta amit te, utana tul sok ideig igy maradtak, es apamat mar lehetetlenseg ravenni arra h barmit csinaljon. Sok sikert!

Az a baj, hogy nem hatékonyan beszéltél vele. Mikor a fejedhez vágja, hogy az női munka, akkor bólogatsz, és aláírod, hogy igen, ez a te feladatod lenne de...

Azt kell megértessed vele, hogy a házimunka nem női munka. Akkor volt az, mikor a nők többnyire háztartásbeliek voltak, a férfi meg eltartotta a családot.

De ahol mindkét fél dolgozik és pénzt keres, ott az otthoni teendőket is kettejüknek kell végezni, mert nem vagy cseléd, hogy kidolgozd a beled otthon is, amíg ő fetreng.

Beszélj vele újra, és világosítsd fel, hogy a nő nem cseléd, és ő is el tudja azokat a feladatokat végezni, a himbilimbije nem gátolja meg benne. És mostantól osztoztok a házimunkán. Ha te főzöl, ő mosogat, minden 2. héten ő porszívózik, és egyebek. Az meg alap, hogy maga után eltakarít, nem hagyja szana szét a dolgokat. Ha nem fogja fel, nem tetszik neki az új felállás, akkor ott kell hagyni és kész.

Nő létemre oké hogy ez az én feladatom - mivan?! Nem, NEM a te feladatod, hanem KÖZÖS!

De ha hat év alatt erre nem tanítottad meg, akkor mindegy.

Szívás esz a gyerek mellett még minden nap főzni is, meg stb.