Nők, ti egy szóra ugrotok, ha megkér titeket a párotok, hogy csináljatok neki enni?

A szóra ugrok, az elég meredek kifejezés, de ha kifejezi, hogy éhes, akkor általában az én reszortom a kaja. :)

Nyilván egy szendvicset megcsinál magának, szóval nincs a popója alá tolva minden, meg ha arról van szó, segít a főzésben, de ha nincs "kész" kaja, saját magától nagyon el van tévedve a konyhában, az, hogy a hozzávalókból kaja legyen, az nincs úgy a fejében.

Mármint, ha ő körbenéz, azt látja, hogy nincs kaja, én meg azt, hogy mit lehet belőle csinálni. :)

Ha pl. koordinálom, hogy "ott a tojás a hűtőben, tányér-fedő-mikró, csinálj magadnak tükörtojást", akkor megoldja, de magától nem jut eszébe, hogy a tojás ehető.

Ha meg már koordinálom, akkor ennyi erővel meg is csinálhatom. :)

Alapból nem ilyen mamafia amúgy, szóval nem kell kiszolgálni, meg más téren segít, de a konyha rejtély. :)

Előtte befejezem, amit épp csinálok, és utána.

De neki is van keze, ő is bármikor készít enni magának, nekem.

Ám ha csak félvállról odavetne egy "éhes vagyok"-ot, akkor kiröhögném.

Unokatesóm képes nem enni, mert egy vajas kenyeret derogál neki megkenni.

Mikor nálam vendégeskedett 3 napig tényleg nem kajált semmit. Tőlem várta, hogy kiszolgáljam :D

21-es, ugye ilyen lúzernek nem tervezel gyerket szülni?

Mert akkor lesz az, hogy te nevelsz KÉT gyereket, aki közül az egyik 30+ éves.

Nálunk ez úgy működik, hogy megegyezés alapján enyém a főzés, a férjemé a bevásárlás, mert munkából én érek haza hamarabb, és mert nekünk így jobb. A többi háztartással kapcsolatos dolgot egyébként felváltva intézünk (heti váltásban), mint takarítás és egyebek.

De nem UGROK egy szóra, hanem ha megkér, mert éhes, akkor csinálok neki. Ritkán van ilyen, mert főtt étel eleve van mire hazaér, hétvégén délután 1-2 körül állok neki összedobni a kaját. Én főzök mindkettőnkre, de pl egy szendvicset ő is megcsinál magának, azért nem szól, és fel sem ébreszt emiatt amikor sokáig alszom. (addig élne:) Aki egy szendvicset se csinál meg magának, mert annyira lusta/életképtelen, és a párjának szól, netán parancsolgatni akar, hogy csináljon, na azzal meg nem lennék együtt.

Viszont ő is szokott nekem pl reggelit csinálni, vagy vacsit, vagy behozza a hűtőből az innivalóm, ha megkérem. Tehát nem egyoldalú a dolog és nem kell ugrania se nekem se neki, egyikünk sem csicskája a másiknak.

Te ugrasz, ha a párod éhes és megkér, hogy csinálj neki enni? Ha nem, akkor tőle miért várod el?

"Nekem megfelel a kompromisszum, hogy én főzök ő meg mosogat, ugyanis az utóbbit rühellem. :)"

24. vagyok

Teljesen igazad van. Teljesen más egy lusta dög típusú pasi, aki egyszerűen csak nem akar megcsinálni dolgokat és mástól várja el, mint a te párod.

Nálunk pont hasonló kompromisszum van, csak épp nem főzés-mosogatás, hanem főzés- és bevásárlások/egyéb vásárlások/ ügyintézés kapcsán. Főzni imádok, szeretek, vásárolni-boltba menni, drogériába, gyógyszertárba, postára járni csekkeket intézni viszont marhára utálok.

A férjemnek viszont ezekkel nincs baja, csak épp a főzés nem megy neki, meg utálja is. Hát megbeszéltük, hogy enyém a mindennapi főzés, övé a többi említett dolog.

Mindkettőnknek jobb így. Simán lehet kompromisszumokat kötni, akár a háztartással kapcsolatban. Csak ehhez is egyfajta érettség, intelligencia kell. Összeveszni, vitázni, egymásra mutogatni, cselédnek nézni a másikat, lusta dögnek, tiszteletlennek lenni ugye egyszerűbb, mint részt vállalni az élet adta kötelezettségekből. Tipikus mamahoteles kisfiús dolog ez, ahol anyuci kinyalta a segggéből a szart is és semmit nem kellett otthon csinálnia, ezért a barátnőjétől-feleségétől is ezt várná el.

Ugrani még sosem kellett...Szépen is néznénk ki!

Kérni szokott a párom, nem ugráltatni.

(még a kislányom sem néz cselédnek, ismeri a légyszíves szót)

Általában kétnaponta főzök, de van, hogy naponta.Ha éhes, megtalálja a hűtőt, 50-es éveiben járó úriember a mikrót is képes bekapcsolni. :)

De!Sosem kell magának csinálnia, mivel együtt eszünk, ergo megmelegítem én.

Szokta kérdezni ha kint vagyunk a teraszon, "van még egy kis kávé?"Természetesen bejövök, öntök és kiviszem.

De mindemben partner, tudja jól, hogy a posta a herótom, füvet nyírni nem tudok(bszott nagy udvar), így ezeket ő csinálja.

Egy párkapcsolat nem arról szól, hogy kiszolgáltatjuk magunkat, hanem kölcsönösen igyekszünk a másik kedvében járni.

Igenis fájna, rosszul esne ha cselédnek nézne.

"van még egy kis kávé?"Természetesen bejövök, öntök és kiviszem"

De ez miért természetes? Minden, amit utána írsz, normális.

Nekem az a természetes, hogy megnézem, van-e kávé, és csinálok magamnak.

Meg a megfogalmazás is. Nem "megkérhetlek, hogy csinálj nekem kávét?". "Van még kávé? - ilyen célozgatós ugráltatást.

Mondom, az egész csak azért fura, mert amit utána írsz, tök ellentmond ennek.

Nem, nem ugráltat.Kérdi van még kávé?Mondom, van, hozzak ki?Maradjál, hozok én.De nem tart semeddig bejönni és önteni, ez egy gesztus.Mint ahogy ő pl. ágyba hozza a kávét.

Nem dolgozom, itthon vagyok(vagyis voltam, holnap kezdek új helyen), semmit nem fáradtságnak éltem meg, vagy ugráltatásnak.