Hogy vegyem rá a menyasszonyomat, hogy segitsen a takaritásba?

Én speciel egyedül tartom el magam a saját lakásomban, és egyedül vezetem a háztartást, a tahók meg a stílusuk miatt kapják a pirosat. :-)

Kérdező, akkor meg is van a probléma forrása. Szerintem beszéld meg vele, nem baj, hogy nem vagy az anyja/apja, de felnőttek vagytok, és meg kell tudni beszélni, ha kell, írjatok egy szájbarágós beosztást és tegyétek ki a hűtőre.

Haladjatok kisebb lépésekben, fokozatosan, ha egyszerre a nyakába kap mindent, annak olyan eredménye lesz, mint a gyors diétáknak, nem fog menni, ideig-óráig meglesz a lelkesedés, de hosszú távon nem fog változni, elmegy a kedve. Ha korábban nem a munkamegosztáshoz szokott hozzá, nem lesz egyből házitündér. De a munkamegosztáshoz te is tartsd magad, ne billenjen át a másik oldalra a dolog.

Szerintem alakítható. Öcsém is kényelmesen nőtt fel, jobban kímélték a szüleink, mint engem, a lánygyereket (bár a főzőcskézéssel gyerekként is kísérletezgetett, egyszer majdnem elgázosította a lakást a tűzhellyel még totyogós pár éves korában, mert nem tudta, hogy kell kezelni, és ő kitalálta gyerekfejjel, hogy sütni fog, anyánk csak pár percre ment ki valamiért), de felnőttként olyan helyre került dolgozni, ahol el kell látnia magát. Persze, a mosatlant még mindig hajlamos hegybe gyűjteni, de rengeteget változott előnyére. :-)

Akkor ezek szerint te:

- főzöl minden másnap legalább, meg sütsz is néha

- bevásárolsz

- mosol, teregetsz

- vasalsz

- ablakot pucolsz

- kádat-wc-t pucolsz heti 2-3x

- ágyat húzol

...

Te szegény :)

Mellesleg beszélj vele.

Egyébként NEM házicselédet vettél el, szóval nem fogsz belehalni, ha neked is le kell törölni a port.

Nálunk ez úgy működik, hogy mosás közös, festés, kert szintén.

Enyém a takarítás, mert azt utálja, meg a konyha (sütés, főzés).

De ha egyedül élnél, akkor is meg kéne ezeket csinálnod, szval nem kell a hiszti.