Ti mit gondoltok arról, hogy külön szobát szeretnék majd a feleségemnek (barátnőmnek), s magamnak?

Azt, hogy TE VAGY AZ ÉN EMBEREM:-)

De tenyleg. Szerintem ez a hosszu boldog elet titka.

Pontosítsunk:

Ha azért szeretnél külön szobát, mert szeretnél egy saját kuckót is a lakásban, akkor az rendben van.

Ha azért akarsz külön szobát, mert kezdettől külön akarsz aludni, akkor még vagy éretlen vagy a házasságra/együttélésre, vagy alkalmatlan. Fiatal korban ugyanis éppen az együtt alvás intimitása erősíti legjobban az összetartozást, és az teszi élvezetessé és változatossá a szexet. A külön szoba idősebb korban jellemző és érthető, amikor egyrészt a szexnek már nincs akkora jelentősége, másrészt amikor már egészségügyi problémák is nehezítik az együtt alvást. De fiatalon így indítani - komolytalan.

Mi a párommal 15 éve vagyunk együtt, kb. 8 éve külön alszunk, ez mindkettőnknek jobb így. Más a ritmusunk. Én már este 10 körül aludnék, ő még éjfélkor sem. Én reggel már 6 előtt szeretek felkelni, ő 8-ig semmiképp. A hosszú és boldog kapcsolat titka a külön hálószoba. :-)

Persze fiatalon más szempontok voltak nálam is előnyben. :-)

Én azt gondolom, hogy a párom nem a testvérem. Ha nem vagytok képesek egy légtérben boldogulni, akkor kár erőltetni az összeköltözést is. Mi a 60-hoz közelítve is összebújunk este, még ha aznap pont nem szexelünk is. Mert kell az intimitás, egymás közelsége, a másik illata, szívverése.

Nappal kit erre, kit arra szólít a munkája, de az estéket egymásnak szenteljük. Még TV-t is kiiktattuk az életünkből, és jószerivel csak berendezési tárgyként funkcionál. Ha két ember még otthon is külön életmódot folytat, ha más-más ingerek érik, borítékolva van az eltávolodás. Hiszen mindenki változik, s ha nem adják meg az esélyt, hogy ez a változás a másikéval azonos irányba történjen, az csak távolodást eredményezhet. Meg aztán a telefont buzerálni egymás mellett is lehet, és az is ugyanolyan elmagányosodást eredményez, mint a külön szoba.