Normális hogy a párom szerint nincs életünk mert sokat dolgozunk?

Budapesten élünk és dolgozunk, mivel külső kerületben élünk 40,50 perc bejárni.

9-18 óráig van a munkaprogram, tehát reggel fél 7 kor kelünk, és este 7 után érünk haza.

Engem annyira nem zavar de a párom folyton kivan bukva ezen, hogy csak hétvégén van időnk, meg nincs időnk semmire, vendéglőben kajálunk mert nincs idő főzni, nincs idő alaposan takarítani, egyedül a hétvégék szabadok, kivéve mikor nem vagyunk szombaton beosztva, olyankor csak a vasárnap.

Azt fontolgatja, hogy inkább felmond és olyan munkát keres ahol 4 órát kell dolgozni, de szerintem nem igazán fog olyat találni, és visszalépés lesz. Azt állítja ő nem tudja ezt elfogadni, hogy ilyen sokat kell dolgozni, és nem akar 30 évesen már 40-nek kinézni a sok munkától.. (Boltban dolgozik)

Viszonylag jól keresünk, de az albérletünk, és a további költségeink elég magasak, ha felmond innen akkor valószínűleg nem igazán fogunk tudni semmit megtakarítani.. :/

Nem tudom mi a jobb, én nem fogom otthagyni a jelenlegi munkám, én szeretem itt és nemzavar az idő, de azt sem szeretném, hogy egyedül keresek és a hó végén egy fillér sem maradt, mert a párom nem dolgozik..

Talán kicsit le lehetne faragni az időből ha a belvárosba költöznénk, de ott sokkal drágábbak az albérletek, plusz nem is szeretnék zajos szmogos környezetben élni..

Egyébként meg minden rendben van a kapcsolatunkban, figyelünk egymásra nem veszekszünk de néha úgy érzem elegem van attól, hogy heti legalább 1,2 szer nyavalyog ezen. Nem veszünk össze, elhallgatom de ott van az is, hogy ha úgy volna megoldanám, de én sem tudok jobbat.

Nektek van hasonló problémátok? Hogy oldottátok meg az ilyesmit?