Csajok, ezt ti mennyire tolerálnátok?

Már nem azért, de egy ember - egy közeli családtag - esetében az egy éves gyászfolyamat cseppet sem kirívó, teljesen normális... Ha már oltogatni akar, legalább nézzen utána, mivel teszi. Nyugodtan rá lehet keresni a gyász folyamataira.

Kérdező, szerintem ez nem tolerancia kérdése, a barátnődnek annyi érzelmi intelligenciája van, mint egy teáskanálnak, már bocs. A gyász - és ezzel együtt a sírás - teljesen normális ebben az esetben.

Bazz, én még a tengerimalacot is megsirattam, pedig az "csak" 8 évig élt... szerintem a kutyám kimúlna, totál kiborulnék. Ez nem függ attól, hogy férfi vagy nő a gazda.

Elnézést kérek a kérdezőtől, amiért férfiként válaszolok a "csajoknak" feltett kérdésére!

Normális a viselkedésed, a gyászod. A barátnőd reakcióját egy dologgal tudom magyarázni, hogy neki még sohasem volt kutyája (vagy más háziállata).

Én is megdöbbentem, magamban kicsit le is néztem a barátomat, amikor 13 éves belga juhászának elmúlását könnyeivel küszködve mesélte. (egy férfias, kemény tűzoltót képzeljetek el hozzá!). Aztán amikor az én 15 éves labradorom ment el... Lélekben minden lekicsinylő gondolatomért bocsánatot kértem a barátomtól.

A barátnőd bunkó. :( Nekem hörcsögeim vannak már 10 éve. Mivel náluk 2-3 év át átlagéletkor, már jó sokat elvesztettem, mert párhuzamosan többet tartok külön helyen. Barátom nem nagy állatrajongó, mégis megvigasztalt, amikor az egyik kedvenc drágám hagyott itt annak ellenére, hogy vittem orvoshoz, ahogy beteg lett. Szerintem egy párkapcsolatban ez a minimum.

20N