Munkamániás a pasim és elhanyagol mit tegyek?

Akkor szakíts, ha neked nem jó.

Vannak olyan munkák, akkor nem lehet lötyögni meg dolgozgatni, ezt el kell fogadni. Én speciel nem vagyok munkamániás, mégis, folyamatosan 14 órázom, és 29-30 műszakot viszek egy hónapban. Mert egyszerűen ez a munkahely ez ilyen, és hiába lázadozom, akkor is ennyit kell dolgozni. Pont.

Más ebből nyilván azt látja, hogy már megint dolgozom, már megint dolgozom, otthon meg nincs kedvem a háztartáshoz, kikapcsolódáshoz meg pláne. Tisztában vagyok vele, hogy ezt életem végégig nem fogom bírni, de nem vagyok olyan helyzetben, hogy felmondjak, mert majd lesz valami. Most ezt kell csinálni.

Egyébként - és ez az egyetlen előny - legalább élvezem a munkám.

Ha a párom ezt nem tudná elfogadni, akkor, annak ellenére, hogy szeretem és jó a viszonyunk, valószínűleg elválnánk egymástól. Nem kötelezhetem rá, hogy úgy éljen, ami neki nem jó, de - jelen pillanatban - nem tudok változtatni ezen. Azért dolgozom, hogy kettőnknek jobb legyen.

És ő is azért dolgozik, igaz, nálam jobb beosztásban teszi ezt.

Szerencsére az én párom megértő, és elfogadja azt, hogy most ennyi közös idő jut nekünk. Sőt, én jobban szenvedek ettől a helyzettől, de van bennem annyi, hogy nem rinyálok neki folyamatosan ezen, csak rosszabb lenne.

Kérdező! Az, hogy agresszív vagy, nem old meg semmit. Megszoksz vagy megszöksz. A párodat ezzel együtt fogadtad el. Ha nem tetszik a helyzet, lépj ki belőle, de ne akard megszabni az életét, attól csak rosszabb lesz.

Dobd el a fenébe... francnak köll az ilyen.

Hajtós, hajtós... az odáig rendben is van. DE hogy értékelhető eredmény (értsd: pénz) nélkül hajtson, az már gáz.

40-50 éves korára ott fog tartani, hogy tönkremegy egészségileg, viszont egzisztenciája az nem lesz!

"Egy nővel igenis törödni kell néha néha elvinni kikapcsolódni."

Bocs, de nincs ilyen, hogy egy nővel ezt kell, egy nővel azt kell. Ha nem akarod, hogy neked is megmondják, mi a dolgod, akkor te se akard megmondani másoknak. Ha valami nem tetszik, intézd el magad.