Él valaki még rajtam kívül kényszerből az exével?

#6!

És gondolom aki akar, az a 140 ezres fizetesebol ki tud fizetni 100e-et albérletre, 10e-et bérletre és akár még a rezsit is tudja fizetni és ha akar még enni is tud!

Gondolkozz már, ember! Nem csak attól függ, hogy akar vagy nem akar!

# 6: Sokéves kapcsolatot nem nagyon lehet egyik pillanatról a másikra lezárni, rengeteg szál köti össze a feleket. Nekünk évekbe telt, mire az összes szálat sikerült elvarrni (családi összefonódások, közös baráti kör, sok közös tevékenység, közös tulajdon... nem olyan egyszerű ám ez!)

Ami pedig a különköltözést illeti: gondolj bele, hogy két ember x évig közösen fenntart egy háztartást (közösen fizetnek mindent, együtt veszik a berendezéseket: minden közös!). Annak sem egyszerű ám, aki marad, mert - ez tapasztalat - tökre nem mindegy, hogy egyedül fizetem a költségeket, vagy ketten fizetjük. (Saját tulajdonú ingatlan, tehát itt nem arról volt szó, hogy keresek egy olcsóbb albérletet gyorsan...)

Természetesen meg lehet oldani mindent, de IDŐ! Nem megy egyik napról a másikra.

A franc sem érti. Most együtt lakom a párommal, aztán összeveszünk...oké, akkor ő is keres egy másik lakást, költözzön össze mással és én is meghirdetem a kiadó szobát (másfél szobában a kis szobát stb.) vagy elköltözöm máshová.

Inkább, minthogy az exemmel lakjam együtt, akivel nyírjuk egymást.

# 9: Nem kötelező nyírni egymást.

Nem minden lakás elrendezése olyan, hogy oda egy vadidegen ember beférjen.

Ha a lakás közös tulajdonú, akkor az elköltözőt lakáshasználati díj illeti meg, tehát lényegében a maradó fél költségei csak nőnek a költözéssel.

Esetünkben pedig van már közös gyerek is, az ő érdekeire is tekintettel kellett lenni.

Nyilván egy pár éves együttélést sokkal könnyebb lezárni, mint egy több évtizedes házasságot, ahol gyerek és közös tulajdon is van.