Érez még így valaki rajtam kívül? Mennyire nehéz párt találni ilyen hatalmas (? ) elvárásokkal?

Már egy jó ideje szingli vagyok és fura érzések kavarognak bennem a miértekkel kapcsolatosan. Úgy gondolom, hogy nekem csak egy olyan társ kéne, akivel nem csak szimplán megoldjuk a hétköznapi problémákat és szépen eléldegéljünk egymás mellett, hanem a legfontosabb, hogy kölcsönösen inspiráljuk egymást. A legnagyobb értéknek az utazást/természetjárást, kreativitást, tanulást, egy csipetnyi őrültséget és a környezet iránti nyitottságot tartom. Megbolondulok négy fal között, és utálom úgy álomra hajtani a fejem, hogy úgy érzem, hogy a sem fejlődtem semmit. A pénzem javát ezekre szeretném fordítani és ehhez az kell, hogy étel/ruházkodás/tárgyak terén kicsit szerényebben éljek, szépen szólva a fogyasztói társadalomtól kissé elsodoródjak. Ha valakinek megnyílok ilyen téren általában őrültnek/szektásnak néznek, vagy csodálnak, ez a két véglet van. Akik hasonló cipőben járnak és értik, hogy miről beszélek, azoknak mi a tapasztalatuk? Nagy elvárások ezek? Nehézkes párt találni, érdemes élből elhajtani az udvarlókat, akikről úgy érzem, hogy nem ilyenek?