Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Együttélés vs család?
Sziasztok!
Párommal nemrégiben költöztünk össze, így a probléma frissen felmerült.
A helyzet az, hogy nem vagyunk túl gazdagok. Sokáig ezért is nem tudtunk összeköltözni, kettőnk fizujából sem tudtuk volna megoldani. Én munkát váltottam, most jobban keresek, mint a párom (kb. másfélszer annyit, még mindig nem olyan hűdenagypénz, de már normális fizu), így sikerült összehozni egy olcsó albérletet.
Mostani sztori szempontjából fontos infó, hogy a korábban nem ment, az részben annak az oka, hogy páromnak nagyon sok pénze megy a semmibe: anno otthon a családi ház felújítására ő vette fel a szüleinek a pénzt, és ő is fizeti a hitelt - szegények a szülők. Amíg korábban otthon élt, minden pénzét leadta, és mikor már elköltözött otthonról, akkor is azért küldözgetett haza pénzt, még ha már nem is annyit logikusan, mert neki is kellett.
Na most ugye összejött nekünk az albérlet, és nyilván még a használati tárgyakra is költeni kell, de nagyjából annyi pénzünk van, hogy kényelmesen, nagyobb szűkölködés nélkül megvagyunk hó végéig. (Tehát hogy pl. nem csak párizsis kenyéren élünk, időnként gyümölcs meg hús is van.)
Viszont most párom anyja kiakadt, hogy persze, nekünk milyen luxus van, pl. elmeséltük, hogy most veszünk egy hűtőt (hónapok óta spórolunk rá, most egy apró bárhűtőnk van kölcsönben), erre közölte, hogy hát igen, náluk is már tönkrement, de őt már nem érdekli, és majd mindenki beteg lesz a romlott kajától... szóval ez a totális önsajnáltatás. Kb. épp csak azt nem közölte párommal, hogy inkább nekik vennénk hűtőt, mert oda jobban kell. Meg így is, igazából elmondta, hogy erre meg arra meg amarra kell pénz, és simán közli párommal, hogy adjon nekik egy nagyobb összeget.
Ő meg nem akar nemet mondani a szüleinek, amit értek is, meg persze, tényleg rossz helyzetben vannak, de az az igazság, hogy az a pénz nekünk is hiányzik. Én nyilván nem akarok a párom pénzével gazdálkodni, meg persze, segíteni kell, de így most azt érzem, hogy nem magunkért, hanem azért gürizek 12-13 órákban, hogy nekik jó legyen... Mert amivel most többet keresek, az megy haza oda.
Párom a szüleit is védi, ami oké, de hogy lehet így megélni? Én azt gondolom, az is azért nagy könnyebbség a szülőknek, hogy nem lakik otthon, nem kell rá költeni. Azért 30-hoz közeledve már inkább magunkra kéne gondolni, mert félretenni így is alig tudunk, nehéz előrejutnunk. Párom szerint meg simán önző vagyok.
Írjuk mindig, hogy mire mennyit költünk (közösen is meg külön is), hogy legyen egy átlátható kasszánk majd.
Próbáltam erről beszélni a párommal, de frusztrálja az is, hogy én többet keresek, mert milyen megalázó, hogy ő a férfi és én tartom el - pedig eleve ezért váltottam, hogy tudjunk végre lépni, eddig kevesebbet kerestem nála -, de ez a kisebbik gond. Viszont azt gondolja, hogy neki segíteni KELL a szülőknek, mert nem hagyhatja őket egyedül. Amúgy dolgoznak ők is (illetve anyuka már nyugdíjas), de sose jönnek ki. Keveset keresnek, pontosan nem tudom, mennyit.
Egyébként párom is tök frusztrált ettől, hogy dolgozik, de mégsem elég a pénz, nem jut egyről a kettőre. Nem is keveset dolgozik egyébként, sokat 12órázik.
Tisztelem valahol őt ezért, hogy ekkora kötelességtudat van benne, meg nem hagyja magára őket, de ez így akkor sem jó...
Hát most én is kezdek jóval csóróbb lenni a dolgozó gyerekeimnél, de nem jutott még eszembe, hogy nekik siránkozzak, hogy vegyenek nekem hűtőt, bár egy évig az se volt.
Szép dolog a gyermeki szeretet és gondoskodás, de hát ti lesztek a család, arra kéne koncentrálnia, meg keresni valami jobban fizető munkát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!