Ha a párom nem hajlandó közösen fizetni lakással kapcsolatosa kiadásokat, akkor ti hogyan oldanátok meg közös háztartásban a költségek megosztását?

"Ha megkérném, hogy költözzön el, akkor jönne a lelki terror, hogy én csak magamra gondolok, és a gyerekre nem, hogy ő nem fizetne egy fillér gyerektartást se, (amit el is hiszek, járhatnék bíróságra) ha nem mellettem van, akkor ott nehezítené az életemet, ahol tudná, lejáratna mindenki előtt, és a kedvencem: "-éhen döglenétek nélkülem" Szóval, kinek hiányzik ez."

Ezerszer inkább ez az átmeneti kellemetlenség, mint egy ilyen gusztustalan hulladék parazitával akár egy napot is eltölteni. Ha már neked nincs elég önbecsülésed ahhoz, hogy ezt lezárd, gondolj a gyerekre.. Komolyan ezt a párkapcsolati mintát akarod neki megtanítani? Az ő felnőttkorát is el akarod cseszni, nem elég a sajátodat?

Addig nem is lesz esélyed normális párra, amíg önként és dalolva aláfekszel lábtörlőnek egy ilyen jöttment senkiházi b@romarcnak.. Mindegy, te tudod, csak szegény gyereket sajnálom.

Én eleve nem értem, hogy lehet közös életet rendesen folytatni külön kasszán. Főleg, ha gyerek is van!!!??? Ez számomra felfoghatatlan és csak a fent említettekhez hasonló problémákat és konfliktusokat szül.

Ha valaki egy családon belül ennyire nem képes, hogy közösködjön a pénzen, akkor az nem család.

anyagilag jobban jársz:

rezsi kevesebb

kaja kevesebb

Külön kasszán vagyunk a párommal, gyerek van (előző házasságomból), az én házamban élünk.

Nálunk az indokolja a külön kasszát, hogy nyilván nem várom el, hogy a gyerekemet is "eltartsa"... (közös gyermek esetében más lenne a helyzet, de ebben az esetben így tartottuk jónak).

Szóval: az összeköltözésünkkor megnéztük, hogy mennyi a havi összes állandó háztartási kiadásunk, vagyis minden olyan költség, ami mindkettőnket érint. Ezek: rezsi, kaja, tisztálkodó- és tisztítószerek. Ezt elosztottuk kettővel, a párom fizukor nekem adja oda ennek az összegnek a nagyobb részét (mivel én fizetem a számlákat), illetve havi néhány alkalommal bevásárol a nála maradó összegből. Így nagyjából fele-fele arányban oszlik meg, nem kicentizve, de azért viszonylag egyenletesen. (Pár ezer forintos kisebb bevásárlásokat például nem szoktunk fillérre elszámolni, aki épp a boltban jár, az vásárol.)

Annak ellenére, hogy az én házamban lakunk, az összeköltözéskor az első lépése volt, hogy beruházott egy felújításba. Ennek oka, hogy mivel én előtte hosszabb ideig egyedül tartottam fenn a házat, épp csak a havi megélhetésünket tudtam biztosítani, felújításra egyedül nem futotta, így voltak orvosolandó problémák. A párom megmondta, hogy az ő komfortérzetét emelik ezek a beruházások, tehát annak ellenére, hogy az én házam, nem sajnálja rá. Mivel előtte évekig albérletben élt, számára természetes volt, hogy a lakhatás nincs ingyen. Párkapcsolatban természetesen nem bérleti díjat fizet (fel sem merült), de számára egyértelmű, hogy valamilyen módon hozzájárul az otthona komfortosabbá tételéhez. Ez egyéni igényesség kérdése is... Összességében a felújítási költségekhez való hozzájárulása még mindig jóval kevesebb, mint amit bérleti díjra fizetett ki!

És akkor nézzük az ingóságokat... Ez megint csak a komfortérzetet javítja, és ez esetben még csak a veszélye sem áll fenn annak, hogy szakítás esetén "bukja" a beruházásokat, hiszen amit ő vesz, az értelemszerűen az övé is marad. Tehát a saját vagyonát gyarapítja, annak ellenére, hogy közösen használjuk.

Összességében tehát a külön kassza sem indokolja, hogy az egyik fél használja a másik javait anélkül, hogy ő hozzájárulna. Lehet külön vagyon, de akkor az úgy igazságos, ha mindkét félnek van külön vagyona, és mindkét fél használhatja a másikét is. Szívességből. Már hát ugye a kedves párod jelenleg szívességi lakáshasználó...

(Illetve nálatok tovább bonyolítja a dolgot, hogy a gyerekkel kapcsolatos kiadásokat is "illene" felezni...)

Az én meglátásom szerint nálatok nem az a fő gond, hogy nem tudtok az anyagiakban megegyezni. A probléma, hogy egyenesen elzárkózik a megbeszéléstől, a kompromisszumkereséstől. Minden, csak nem társ, partner. Én biztos nem akarnék ilyen emberrel együtt élni...

Utolsó előttitől kérdeznék, mert a kérdező menthetetlen.

Én szintén egyedülálló anyaként (elég pénzzel és normál házzal) úgy gondolom, hogyha valaki hozzánkköltözik a páromként, x idő után egy család leszünk. A gyerekem az idő múlásával egyre inkább hozzá is fog tartozni, ha vér szerint nem is, de érzelmileg biztosan. Én 70-30 arányban gondolnám, hogy beszállhatna a költségeibe a párom. Az első évben elég, ha ajándékkal lepi meg a szülinapjám, a következőben egy két ruhát állhatna, vagy cipőt. Stb.

Szerintem úgy nem érezheti senki a sajátjának a gyereket, amíg nem viseli gondját mindenhogy. Betegségnél, anyagiakban egyaránt.

Ez az elgondolás már ott bukik, hogy a rezsit felezitek. Akkor miért nem harmadoljátok? Hiszen a gyereked is fogyaszt vizet - nem keveset - meg áramot meg mindent. Akkor ez így is igazságtalan.

Szerintem, ha valakivel összeköltözöl, akkor egy család lesztek, ahol közösen kell megoldani a dolgokat. Neked van a gyerek - akire gondolom az apja fizeti a gyerektartást, tehát a felmerülő költségek felét így sem az új párodnak kell feleznie. Az, hogy főzöl egy vacsorát hármotoknak, szintén eloszthatatlan, hogy akkor most ki mennyit eszik belőle. Aki vállalja, hogy összeköltözik egy gyerekes emberrel, az ezt is válllalja - és így is, ha megnézzük, hogy eddig albérletet fizetett és most csúnyán mondva oda költözött ingyen a nyakatokra - még így is sokkal jobban jár. Vele is bármikor történhet majd olyan, hogy ő kerül hátryányosabb helyzetbe. Akkor ti sem segítenétek? Egy együttélésben nem lehet ezeket a dolgokat kettéosztani.

Számomra egy családon belül azért elképzelhetetlen a külön kassza, mert akkor azt hogy kell elképzelni mondjuk: a hónap végén nekem még van pénzem elmenni moziba, neked már nincs, akkor így jártál? Vagy menjünk el nyaralni, de neked nincs rá pénzed, akkor én sem megyek? Vagy elmegyek egyedül? Vagy kifizetem neked? De akkor már miért nem együtt gyűjtünk rá?

Ez így mindenképpen egyoldalú dolog marad és az igazi összetartozást csorbítja...

# 26-27-nek:

Árnyalja a képet, hogy az exemmel megosztott felügyelet van, tehát a gyerek ugyanannyit van az apjánál (neki is van új párkapcsolata), mint velünk. Tehát a lányom csak félig lakik itt.

Elég szoros a kapcsolata az apjával, ő már nem fog mást apának tekinteni és ez egyikünknek sem célja! Nem kisgyerek, abszolút fel tudja fogni, hogy mi egy ilyen mozaikcsalád vagyunk (szereti is ezt a felállást).

Szóval nálunk nem opció, hogy "egy családdá" kellene kovácsolódnunk, mert ez ilyen korú (kamasz) gyerekkel, ilyen körülmények között már gyakorlatilag kizárt.

Az meg, hogy a párom időnként meglepi a lányom kisebb ajándékokkal, megvan, de ez az ő saját döntése, nem számolom a közös költségekhez. Ahogy azt sem, ha én veszek valamit a párom rokonainak. Ezek egyéni gesztusok.