Autobalesetem volt és nagyon megviselt ezért kiirattam magam a hétre betegre de a barátom rendesen kiakadt, mert akkor ő nem tud elmenni az anyjához. Nemhogy támogatna lelkileg még belém is rúg azzal h zavarja h itthon vagyok Szerintetek ez normális?

Nincs ebben semmi meglepő vagy furcsa. Közületek senki sem ismeri az emberi kapcsolatok egyik legalapvetőbb igazságát miszerint a bajban derül csak ki, hogy ki az akire igazán számíthatunk, ki az igaz barát/társ?

Tudod egy hirtelen elszegényedett gazdag ember mellől is általában eltűnik szinte mindenki. Amúgy jobbulást és máskor jobban vigyázz magadra!

Ezt ez alapján nem lehet megítélni, mert nem tudni mit jelent ez az anyához menés. Ha egész hétre le akart cuccolni rögtön másnap, és belekakált abba, hogy veled mi van, na akkor az gáz, akkor teljesen igazad van és rúgd ki a fenébe, mert egy gyökér.

Ha pár órára, akkor nem értem, mi a probléma. A helyében az első két napot veled tölteném, mert nyilván ismer annyira és látja, hogy tényleg meg vagy ijedve, egy ilyen jólesik bárkinek. De hogy engem sem posztoltatnál a "betegágyad" mellett egy hétig 0-24-ben, mert neked kínod van, elhagyod magad mint a büdösbogár, és képtelen vagy megbirkózni a helyzettel záros határidőn belül, az is hót ziher. Ha ennyire nem megy a megküzdés egy sérüléssel nem járó baleset után úgy, hogy két-három nap után nem lehet pár órára magadra hagyni, akkor tessék felkeresni egy pszichomókust, hogy tanítson stresszkezelő, szorongásoldó technikákat és legyenek megküzdési stratégiáid. Vagy az is lehet, hogy ebben az esetben is dobod, és keresel magadnak olyan pasit, aki ösztönből minden helyzetben napokig toporog kezét tördelve és kívánságokat lesve melletted. És boldogan éltek életetek végéig.