Srácok! Ti tudtok ezermesterkedni? Megcsináltok otthon ezt-azt? Akik nem, azok miért várják el a főz/mos/takarít klasszikust a nőktől?

Az igazat megvallva, nem igazán vagyok "ezermester" típus, nyilván egyszerű dolgokat megcsinál az ember, pl. kicseréli a villanykörtét, vagy lenyírja a füvet, vagy fát hasogat whatever, de például egy fúróval lehet bajban lennék az első pár alkalommal...

A leendő barátnőmtől pedig nem várom el, hogy főzzön-mosson-takarítson. Mosás az kb. két gombnyomás, kiteregetni 5 perc, nem rocket science, simán megoldom most is, ha kell. Takarítás szintén, gond nélkül megcsinálom, nekem nem derogál fogni egy vödör vizet és felmosni, vagy letörölgetni 7 polcot, vagy leporszívózni a szőnyeget. A főzés...well, azt hiszem hogy mindenkinek jobb, ha nem kerülök tűzhely közelébe, de fejlődőképes vagyok...

"Megcsináltok otthon ezt-azt?"

Én a csajom nagyon megcsináltam, majd 9 hónapig azt néztem ahogy nő a hasa.

MÁR MEGINT?????

BAsszus, akkor sem vagyok napi szakácsnő, mert 3 havonta kell valamit szerelni.

Tudod, vannak mesteremberek, és nem kell amatőr segítség.

Amúgy egy nő is ki tud cserélni egy zárat, ha AKARJA...

Nincs női és férfi munka a mindennapi életben, mert 2017-ben ritkán kell kézzel 50 kilós cuccokat emelni. Erre vannak a gépek.

Hát igen, az exem volt ilyen sajnos: elvárta, hogy a háztartás tip-top legyen, de a "férfi munkákból" sem vette ki a részét. Füvet nem nyírt, mert ő allergiás... A kertet én ástam fel többször. Kisebb felújításokhoz áthívta az apját. Megjavítani semmit nem tudott. A maximum az volt, hogy égőket cserélt, vagy összeszerelt egy ikeás kisbútort. Nekem ez azért volt végtelenül kiábrándító, mert apám igazi ezermester, nekem ez a férfi minta, hogy az "igazi férfi" mindenhez ért: tud autót szerelni, villanyt szerelni, kisebb kőművesmunkákat elvégezni, festeni, burkolni, stb. (Nyilván nem várható el egy komplett fürdőszoba-burkolás, de mondjuk a nyári konyhában két sor csempe felrakása, ahol nem kell csempét vágni, csövek helyét kialakítani, stb., nem olyan nagy durranás.)

Szóval volt "szerencsém" totálisan életképtelen férfival leélni pár évet. Végül nem emiatt szakítottunk, de talán egy picit szerepet játszott ez is - nem igazán tudtam férfinak tekinteni így, hogy tényleg semmihez nem értett és a szándék sem volt meg benne.

Nekem ez azért is kiábrándító, mert én - apám mellett felnőve - egy csomó mindent meg tudok csinálni, vagy legalábbis megpróbálom. Nem esek kétségbe egy konyhai, vagy fürdőszobai dugulástól, megoldom egyedül. Egyszerűbb műszaki problémákat is megoldottam már (háztartási eszközöknél, számítógépeknél).

A mostani párom egész más. Bár nem ért mindenhez (annyira biztos nem, mint az apám), de törekszik rá! Mindent szívesen megfigyel, megtanul. Ha apámat meg kell kérni valamilyen komolyabb szerelésre, a párom ott van vele, segít neki, igyekszik eltanulni tőle. A lakásfelújítást eleve a párom kezdeményezte és maximálisan kivette belőle a részét. A kertben semmit nem kellett csinálnom, amióta vele vagyok: mindent elvégez. És mindamellett még a házimunkából is kiveszi a részét. Úgyhogy nálunk mindenben munkamegosztás van: én is végzek "férfi" munkákat, és ő is végez "női" munkákat is.