Urak, ti hogy gondoljátok? Párkapcsolat vagy inkább prosti?

10:

Ha akarsz gyereket, családot, akkor valamit valamiért alapon kell bevállalnod a dolgokat. Csak egy puncit tömhetsz, de cserébe apa és férj leszel, ha erre vágysz.

Ha nem akarsz gyerekeket és nem vagy nagyon érzelmes-érzelgős típus, akkor meg felesleges a tartós kapcsolat valóban. Nekem húsz éves körüli koromig volt három kapcsolatom (két és fél, másfél és egy évesek), de azóta az ilyenek nem igazán érdekelnek. Belekóstoltam a dolgokba és rájöttem amikre rájöttem: Azóta nem volt fél évnél hosszab kapcsolatom.

A nagypapáiddal sosem beszéltél arról, hogy milyen volt nekik ugyanazt a puncit tömni 30-50 éveken keresztül mondjuk?

26/F

12:

"Kényszer": Nem akarsz meghalni utódok nélkül.

Ha neked no problem, hogy a halálodkor te is "kihalsz" biztosan, mert nincsenek gyerekeid, akkor oké. (De tényleg.) De van aki ezért beáldoz más előnyöket.

Amilyenek mai nők lusták,pénzéhesek,igénytelen,hisztis hárpiák.

Inkább prosti vagy laza kapcsolat.

Mivel nekem szellemi és lelki igényeim is vannak, ezért párkapcsolat, csak nagyon nehéz rá hasonlóan szellemileg és lelkileg érett nőt találni.

És nem, nem unalmas éveken keresztül ugyanaz, mert így szokunk össze annyira, hogy kérdés nélkül tudjuk, mi a legjobb a másiknak. Mindig elölről kezdeni sokkal unalmasabb és fárasztóbb.

25/F

Nekem csak fél éves kapcsolat volt a max... de ez jó is így.

Barátom pl 5 éves kapcsolat szakítás után mélydepresszióba esett..

Utolsó, ne gondold hogy minden kapcsolat örökké tart. Általában pár év után vége fiatal korban.

Házasság meg komoly kapcsolat, gyerek ráér 30-35 évesen.. akkor már a nők is kevésbé lépnek le a motoros csávóval, mert rettegnek a kapuzárási pániktól.

20-35 között nyugodtan lehet rövid kapcsolatokat, fenntartani vagy prostizni.

Amit írnak itt sokan szellemi-lelki törődést én ezt megkapom a családomtól és a barátaimtól, ezért nem tartok rá igényt szerelmi kapcsolatban nőtől (ahol még lehet több baj is lenne vele).

25 vagyok és vannak barátaim, akiket már több mint 10 éve ismerek még a középiskolából és a mai napig hiába lakunk már más városokban (van aki országban), heti szinten Skype-olunk vagy telefonálunk és havi szinten találkozunk amikor hazautazunk. Ne egy ökörködős haveri társaságot képzeljetek el, hanem 2-3 embert, akikkel értelmesen tudunk beszélgetni az élet napi és hosszú távú dolgairól. Értelmileg-szellemileg az ő társaságuk ezerszer kielégítőbb, mint bármilyen nőké volt az életemben. Ezt úgy mondom, hogy nagyon sok férfi azt szeretné, hogyha a nője egyben a legjobb barátja is lenne, de szerintem ez teljesen rossz koncepció, meg ez az egész "másik felem" dolog is.

A környezetemben a sok év alatt azt vettem észre, hogy főleg azok a férfiak vannak nagyon ráfüggve a szerelmi-érzelmi-tartós kapcsolatokra nőkkel (olyankor is amikor még bőven nem akarnak családot), akiknek nincsenek valóban igazi, őszinte, mély, évtizedes barátságaik más férfiakkal.