Köztetek van olyan aki egyedülállóan éli az életét? Hogyan érzitek magatokat?

Rossz, de annyira még nem az, hogy bárkinek igent mondjak.

22N

Pár éve én is egyedül vagyok, de engem nem zavar. Szoktam ismerkedni, de muszájból nem jövök össze senkivel. Majd előbb utóbb megtalálom ismét azt, akivel együtt szeretnék lenni.

Egy éjszakásra mindig van jelentkező, de az nem az én stílusom. Kevesebb lett azoknak a száma a mai világban, akik tényleg komoly kapcsolatot szeretnének, viszont az elvárások nőttek.

Anno iskolában engem is mindig elnyomtak, de pont ebből merítettem erőt a későbbiekben, így ma már nem érzem annak a súlyát. Túl kell lépni az ilyen időszakokon, és nem visszafele nézni. :)

30F

Én igen, a hivatalos státuszom (ha már címkézünk) egyedülálló. Nehéz velem, kicsit olyan vagyok, mint a tapló télapó, kevesebb alkohollal, de maga a stílus hasonló. Intimitás/szex szerencsére van, randizok általában folyamatosan, de párkapcsolatban nem vagyok senkivel sem. Élvezem, tudok a céljaimra koncentrálni, fejleszteni magamat.

33F

Én egyedülállóan élek fél éve. De volt már több éves időszak is életemben, amikor egyedülálló voltam.

Alapvetően nem érzem magam se jobban, se rosszabbul, mintha kapcsolatban lennék, inkább úgy jellemezném, hogy máshogy érzem magam; vannak ennek a helyzetnek előnyei és hátrányai is.

Előny, hogy nem kell alkalmazkodnom senkihez, mindig azt csinálhatom, amihez épp kedvem van, több időm és energiám jut a hobbikra, haverokra, bulizásra, sportra, a saját terveim megvalósítására.

Hátrány meg pl. az, hogy a rendszeres szex, az intimitás eléggé hiányzik.

De mivel az utolsó kapcsolatom meglehetősen terhelő volt, most jelenleg az előnyöket jobban értékelem.

34/F