Ha elköltözöm tőle, vajon rendbe jöhet a kapcsolatunk?

25 évesek vagyunk mind ketten, fél éve járunk. Tudom korai, de 4 hónap után odaköltöztem hozzá "lakva ismerszik meg az ember címszó alatt". És hát... Nekem ez a két hónap bőven elég volt. Sajnos nem tudom elviselni ezt a léhaságot, amit ő képvisel. Nem dolgozik, nem is akar, elvileg egyetemre jár (heti 12 óra, de azokról is hiányozni szokott, tanulni sem láttam még), minden nap ugyanaz a szitu: én hullafáradtan hazaérek a munkából, ő ott ül a gép előtt, és nyekereg, hogy szívem csinálsz valami kaját, vagy elmész boltba? Próbáltam megértetni vele, hogy mivel ő szinte mindig otthon ül, igazából az lenne a minimum hogy felezzük a főzést és a házimunkát. Erre annyit mondott, hogy én nem tartom el őt(neki diákhitele van), és ha nem laknék vele, nekem akkor is meg kellene csinálnom a házimunkát. Érdekes gondolkodás, nem? Én úgy gondolom, hogy egy párnak meg kell osztani a terhelést egymás között, hogy mindenkinek egyenlő ideje/energiája legyen élvezni is az életet.

Közöltem vele, hogy elköltözök, hogy önállósodjon egy kicsit, és gondolkodjon el, hogyan is működik egy normális párkapcsolat (volt más baj is, pl. találkozgatott az exével - közben azt mondta, hogy a haverjához megy stb., de az már nagyon hosszú lenne leírni).

Én azt várom, hogyha elmegyek, elgondolkodik, hogy nem így kellett volna hozzáállnia a dolgokhoz, és változik. Vagy ez hiú ábránd részemről?

Szeret egyébként nagyon, csak az a baj, hogy úgy szeret, mint kisgyerek az anyukáját.

25/N