Összeköltözés az egyik fél családjához?

Én nem tenném. Mi voltunk így, kényszerhelyzet is volt sajnos, de sose éreztem magam otthon, 4hónapot kellett kibírni, mindig illedelmeskedés ment, se te se ők nem tehetik azt amit szoktak, szeretnek pl egyszál bugyiban vagy gatyában lét, alkalmazkodás ezerrel és izzadva mert az idősebbek ugye már nem akarnak nagyon... épp elég lett volna egymáshoz nem még másokhoz, a család élvez előnyt a helyzetben és úgyse fogják a szemedbe mondani soha hogy ha valami zavarja őket, max a párodnak vagy a hátad mögött... A vendégség és az együttélés más dolog. Amíg hazamész szeretnek, utána már kevésbé.

Bár nem értem miért nem meri egyedül hagyni az anyját, lehet X kmről is támogatni, egyszer el kell engedni. Mi az oka? Mert van aki csak szimplán anyu fia vagy anyu sakkban tartja (volt ilyen pasim, féltette az anyját folyton hogy mi lesz vele egyedül, mit fog csinálni, mert az anyja érzelmileg zsarolta, a fizetését 100%-ban haza kellett adnia...)

Ha most nem akar elszakadni és új életet kezdeni veled ami a legjobb megoldás lenne mert neki így nagyon kényelmes lesz és gondolom nem szab határidőt hogy X hónap múlva tipli van, akkor később se fog és baromi jó helyzetben lesz: ott vagy, ő otthon van, nem kell semmit keresztbetennie, majd jön hogy szülj oda, anyu meg elmegy gyesre... Nálunk anyós felvetette a vége felé amikor közöltük hogy megyünk 1 hónap múlva.

Utána amikor különmentünk megoldódott minden. Albiban vagyunk de inkább kevesebbet tegyünk félre mint hallgatni hogy mit csinálhatunk, miért most mentünk fürdeni, miért csináljuk épp akkor amit csinálunk, miért ég még a villany, miért nem ezt vagy azt csináljuk, hova megyünk, nem tűnik el pénzünk, nincs áttúrva a cuccunk...

Egyszerarra kenyszerultunk, h egyutt eljunk az aposomekkal (komplett hazfelujitas volt, kulso es belso munkak) es 5 honapot huztunk le veluk. Haaaat nem volt egy faklyasmenet, de balhe nem volt mert en eleg beketuro vagyok, masreszt nehez kihozni a sodrombol.

Ettol fuggetlenul voltak szabalyok: este 6 utan nincs eves, se nasi, se rendes kaja se semmi mert h egeszsegesen elnek vagy mi. En egyebkent 52 kilo vagyok es 170 centi szoval nem igazan kell vigyazni a vonalakra, a lenyeg, h ejjelente a kocsiban zabaltuk a csokit.

Aztan a legrosszabb az volt h MINDEN zuhany utan a csempet le kellett tisztitani ezzel a viz eltunteto lapattam (nem tudom mi a neve magyarul, de az amit vegighuzol a csempen es lemegy a viz a csemperol£, szoval ez minden egyes alkalommal.

Ebredes utan a szobankban ugyanezzel a lapattal vegig kellett mennunk a szobank osszes ablakan ( MINDIG csekkolta), hetvegen semmi lustizas, kilenckor elkezdtek csorompolni meg kopogni az ajton mert ne aludjunk mar ennyit.

Valahogy nehez volt ellazulni, a ferjemmel sokat veszekedtek (az anyosom es a ferjem) es kvazi kozejuk kellett allnom mint bekefenntarto. Szoval maximalis alkalmazkodas de jo emlekeim vannak errol az idoszakrol mert mi dig nagyon odafigyeltek ram, mindig olyat fozott anyuka amit en szeretek, mindig elhalmoztak a szeretukkel, karacsonykor mindig en kapom a legtobb ajandekot es igy tovabb.

Mindig ott voltak amikor szukseg volt rajuk, mindig mindenben keres nelkul segitettek es sajat lanyukkent kezelnek:-))

Ha odakoltozol akkor fel keszulni a szabalyokra, alkalmazkodasra es csak atmeneti megoldas lehet (szerintem). Ha nekik nincs veluk baja akkor sztem ne zavartasd magad:-)