Ezt tényleg helyénvalónak tartjátok? Miért tartja ezt a világ "elfogadottnak"?

Ebben van valami, de ha nem vetted még észre, épp ez a házasság hagyományos lényege: a nő felfelé választ, tehát a saját lehetőségeinél jobbat kíván az utódainak.

Ha megfigyelted, amikor megy a sírás a férfiak elköteleződési nem-hajlandóságuk miatt, soha nem a kétkezi melós, a munkanélküli, az alkoholista, az alacsony,stb. férfit nyaggatják, kizárólag a kapós példányoktól követelik ezt...

Senki nem mondta, hogy a kapcsolatok egyenlőségen alapulnak. Egy nőt sem ismertem soha, aki a saját kaliberében keresett volna párt. Egyszerűen kihazsnálták, hogy rájuk nagyobb a kereslet.

Ha fordított helyzet lenne a világon(mondjuk kipusztulna a férfinépesség nagy része, mint a Merle regényben), akkor te, meg én sem igyekeznénk annyira ragaszkodni a középszerű nőkhöz, hanem a jobbnál jobb nőket hajtanánk, mert megtehetnénk.

Kereslet, kínálat, ár.

Nincsen semmiféle kollektív belátás, amit te elvárnál. A dolgok inkább közgazdasági alapokon működnek, mert az válik be hosszútávon.

Nyugi, a nőknek 40 felett sokkal rosszabb lesz, mint neked. Addigra minden addigi előnyük elvész vagy házassági kötelmekben él csak tovább.

Sztem a legtöbb ember még bizakodó típus, és egy ilyen szitut úgy képzel el, hogy a kevesebbet kereső fél ezért cserébe megcsinál mindent a háztartásban. Az is munka ám, hogy minden el legyen intézve, minden csillogjon-villogjon, a gyerek fel legyen készülve órára és meg is legyen főzve. Na, ezt a munkát, ha nem a másik fél látja el, egy ilyen nagyon gazdag ember esetében úgyis fizetett alkalmazott látná el, és messze nem lenne olyan rendezett az élete, ha az asszony nem csinálná meg. Persze ezt csak abban az esetben kultiválom, ha ezt megbeszélték, és a gazdag félnek is ez a kívánsága, hogy inkább otthon serénykedjen a másik. Ebben az esetben meg a felezést nem "biznisznek" látom, hanem garanciának arra, hogy a gazdag fél által házimunkára kért fél se dögöljön éhen, amikor nem használt ki senkit.

Ha nem így van, akkor tényleg csak vmi élősködő p.csáról/selyemfiútól van szó, attól én is hányok.

Régen a család volt a társadalom legkisebb gazdasági egysége. Ma az egyén.

Ha a te anyagi helyzeted indokolja, hogy ilyen miatt aggódj, keress hasonló anyagi helyzetű nőt, és legyetek külön kasszán.

Ezen túl, hogy mások ezt hogy oldják meg, az az ő dolguk. Ne üsd bele az orrod, csak azért mert irigy vagy.

Megint úgy érzem magam - immár sokadjára, amióta Gyakorizom -, mint egy ufó... Az, hogy anyagias ez a világ, eddig sem volt kérdés, de egyre inkább úgy tűnik, hogy lassan kizárólag ez lesz az, ami számítani fog. Vagyis a pénz. Mennyi tárgyat tudsz venni a havi jövedelmedből...? Minél többet, te magad is annál többet érsz.

A párkapcsolat az nem pusztán gazdasági közösség. Nem főleg az. Legalábbis sokáig nem az volt... Amikor eljut az ember odáig, hogy egy másikkal akarja, szabad választásából, tartósan összekötni az életét, akkor a döntését azért hozza, mert az a másik EMBERILEG megfelel a számára. Mert vonzó számára a lénye, az egyénisége, mert boldog életet remél mellette. Akit választasz, azzal töltöd a szabadidőd legnagyobb részét. Azt az idődet, amit NEM adsz el pénzért, mint ahogy azt a munkaidőddel teszed. A boldog párkapcsolathoz két egészséges lelkű, egyenrangú partner szükségeltetik. Nem főnök és beosztott, nem úr és szolga.

Ha - ahogy a kérdező írja - több jog illetné meg a "gazdagabb" felet, az már nem lenne többé párkapcsolat. Főnök-beosztott viszony lenne, ahol az anyagi juttatásokért a fizető fél plusz szolgáltatásokat várhatna el. A másik fél pedig onnantól kezdve nem társ lenne, csupán alkalmazott.

Persze. Látunk ilyet a gyakorlatban, rengeteget. Egy-egy "jól házasodó bombázót" fel is kap a média, ők pedig büszkén mutogatják, hogy milyen jó áron sikerült lízingre bocsájtani a bájaikat. Ők feleségnek hívják magukat. A társadalom számára viszont sokkal találóbb elnevezés rájuk a luxusprosti.

Nem a középkorban élünk. De kezdem azt gondolni, hogy ez lassan valami rosszabbá válik annál. Árcetlit aggatunk lassan már mindenre, beleértve magunkat is. Amikor megismerünk egy másik embert, nem azt nézzük, hogy milyen emberi értékekkel bír, hanem az számít, milyen tárgyakkal van körülvéve. Mi magunk is elhisszük, hogy ha nincs elég pénz a számlánkon, akkor kevesebbet érünk, és hajbókolunk annak, akinek van.

Én személy szerint kizárólag a munkaidőmet vagyok hajlandó áruba bocsájtani. És társra vágyom magam mellé, nem pedig főnökre, vagy beosztottra.

Ha már a kommunizmus-kapitalizmus hasonlatnál tartunk, akkor nézzük meg a dolgot az egyenlőség-egyenlőtlenség oldaláról is. Én személy szerint felháborítónak tartom azt a gondolatot, hogy kizárólag azért, mert valakinek pénze van, azért nagyobb súllyal számítson a szavazata bármiben, mint nekem. Ha ez így normális lehet ma egy párkapcsolatban, holnap már elfogadható lehet a választásokkor is, holnapután meg már újra hűbérrendszerben élhetünk csak azért, mert némelyek már annyira elanyagiasodtak, és olyan kevés valódi emberi értéket tudnak magukban felmutatni, hogy teljesen elfogadják az egész világ beárazását, beleértve minket, embereket is...

Senkinek nem kötelező nála szegényebbet, vagy gazdagabbat választani társnak. De ha így tesz, akkor ahhoz - először is - senki másnak semmi köze, másodszor pedig csak addig hívhatja párkapcsolatnak, amíg az valóban egy egyenrangú pár egyenrangú kapcsolata.

Hazassag testi lelki gazdasagi erzelmi kozosseg kozoskodes.

Ez alap ugy kell valasztani ne legyenek nagy eletviteli kuonbsegek.

Ha gyerkek jonnek azokat hogyan neveled majd egyik tied masik enyem egyiknek markas cipo masiknak kinai???