Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Összeköltözéstől való félelem. Hogyan küzdhetnénk le?
Egy éve vagyunk együtt, minden téren nagyon jó a kapcsolatunk. Elég sok időt töltünk együtt, sokszor több napot egyhuzamban, ami egész jól működik.
De a végleges összeköltözéstől mindketten tartunk. Valószínűleg azért, mert mindketten régóta élünk egyedül, kialakult az életritmusunk, és nehezen megy az alkalmazkodás. A másik, hogy mindketten eléggé igényeljük a privát szférát, minden nap kell egy kis egyedüllét, a saját dolgainkkal való foglalkozás.
Eddig ugye úgy működött, hogy együtt voltunk x napot, utána pedig volt egy-két szabad esténk csak magunkra, nyugiban, a saját otthonunkban.
Nem tudom, hogyan lehetne ezen túljutni, mert nagyon szeretem a párom, jó vele, igénylem a társaságát, de egyedül is szeretek lenni néha.
Praktikus okokból jobb lenne az együttélés, hiszen nem kellene külön lakást fenntartani, egymáshoz utazgatni, stb., szerintem meg is érett már erre a kapcsolatunk.
Van valakinek valami ötlete, javaslata, hogyan lehetne ezt megnyugtatóan megoldani? (Nyilván a legjobb lenne egy nagy lakás, amiben el tudunk vonulni mindketten, de erre sajnos egyelőre nincs mód...)
válasza:Sok időt töltünk együtt, és az nagyon tartalmas is. Megvan minden: nagy beszélgetések, közös programok, változatos szex, ezzel nincs gond.
De az együtt töltött idő mellett mindkettőnknek van igénye saját magunkra. Írtam: optimális lenne, ha el tudnánk vonulni, de kicsi a lakás, nem oldható meg (az meg nem opció, hogy egyikünk beül a vécére, ha privát szférára lenne szüksége). Nyilván hosszú távon nagyobb lakás a cél, de az nem holnap lesz.
válasza:Egy franciaágy két végében fülhallgatóval simán megoldható. Ha nincs két laptop, akkor az egyik olvas, a másik fülhallgatóval laptopozik, aztán csere.
Vagy egy íróasztal csak van, vagy konyha.
Nem értem igazából, gondolom a külön dologgal foglalkozás közben nem zavar, hogy a másik a szobában létezik.
válasza:# 6: Így működik jelenleg is, de mégis más, amikor az enyém az egész lakás, azt csinálok, amit akarok, nem kell alkalmazkodni. Évekig éltem úgy, hogy a "magam ura" voltam, és nehéz feladni a szabadságot. Neki is, nekem is.
Az lenne a jó, ha ki lehetne venni egy-két nap "szabadságot". :)
Jó, ennyire nem gáz a helyzet, tehát el tudjuk viselni egymást, meg alkalmazkodni is tudunk, de azért a félelem ott van, hogy akkor ez mostantól mindig így lesz, és ez aggasztó. Holott racionálisan meg tudjuk, hogy felesleges fenntartani két ingatlant napi pár óra magányért... Ezért nehéz kérdés.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!