Közös (hétköznapi) étkezésnél mennyire fontos megvárni a másikat, hogy elkészüljön az ő kajája is?

Attol fugg mi volt a szokas gyerekkoraban. Minden csaladban valtozo ez. Nalunk is kulonbozo szokasok voltak de osszehangultuk. Ne gondolj bele semmi rosszat.

Rinya. Nincs ebben semmi.

Ez nálunk is megvolt. :) Az első jól mondja, ez csak attól függ, hogy melyikőtök családjában mi volt a szokás. Nálunk pl. gyerekkoromban sose kellett megvárni a másikat, meg sokszor külön ettünk, igazából alig evett együtt a család. Nem volt széthúzás, szerettük egymást meg minden, de nagyon különbözött az életritmusunk, így alakult. :) Viszont a páromnál ugyanaz a helyzet, mint nálad: ő mindig megvárja, hogy leüljek és elkezdjek enni, addig nem nyúl hozzá, hiába pattanok fel még 3szor sóért, borsért, szalvétáért. :) Néha mondtam is, hogy egyen nyugodtan, mindjárt jövök, ő meg nézett "bután", hogy dehogyis, hát megvár. Na mindegy, annyi a lényeg, hogy egész biztos, hogy a barátnőd nem tapintatlanságból evett előbb, csak ő is úgy nőtt fel, hogy ennek semmi jelentősége nincs számára. Nyugodtan említsd meg neki a dolgot. Nálunk én alkalmazkodtam, egyáltalán nem esett nehezemre felvenni egy olyan szokást, ami addig nem jelentett nekem semmit, Neki viszont fontos. :)

Egy paraszt volt a bigéd. :D Illik megvárni a másikat.

Mi lehetőleg együtt szoktunk enni.

Lehet, hogy már nagyon éhes volt. Én általában megvárom akivel eszek, de volt már olyan hogy annyira éhes voltam, hogy csak elkezdtem enni. Ne reagáld ezt túl.