Szerintem azért kicsit sokat vár el tőlem a pasim nem?

Először is megértem, hogy nem akarta, hogy rendelj karácsonykor (szerintem a rendelt kaja, nem családi körbe való), csak az érveit nem. Mi a francért várja el, hogy te az anyjának felelj meg. A legtöbb fiús anyuka esetén ez jóformán lehetetlen.

Nálunk egyébként karáécsonykor mindig úgy megy, hogy az előtte lévő napokban megfőzzük, aztán lefagyasztjuk/hűtőbe rakjuk (a téli hidegben ez a teraszon is megoldható), és karácsony napján már nem kell főzni, csak megmelegítjuk a tűzhelyen. A töltöttkáposztának még jobb is így az íze.

Az anyósjelölttel kapcsolatban csak magamat tudom ismételni, ennek a nmőnek lehetetlen megfelelni; jobban jársz, ha meg sem próbálod.

A pasidnak a "legközelebb jobb lenne, ha" típusú megjegyzésén meg azon csodálkozom, hogy nem beszéltétek meg előre a menüt? Ez elég nagy probléma, most már egy pár vagytok, ezeket meg kell beszélni egymással.

Hát igen, az a pasi, aki közli velem, hogy nekem ez vagy az a dolgom, az akkor látna engem utoljára... De most mondjuk azt hogy nem így gondolta, csak a veszekedés hevében mondott valamit amit ő sem gondol komolyan.

Mindenképpen az lenne a megoldás a helyzetre, hogy többet kommunikáljatok. Először át kell beszélnetek a házimunkában betöltött szerepeteket. Nem csak azt, hogy mit ki intéz, hanem hogy ezt a munkával időben és energiában hogyan tudjátok összeegyeztetni. Aztán később ha bérmi ehhez hasonló lesz szintén beszéljétek át, hogy kinek mi lesz a feladata aznap, pontosan mi legyen vacsi, a menetrend, stb, összeegyeztethető-e ez az aznapi munkátokkal.

A pasid életfelfogásán tényleg nem tudsz változtatni, ez van. Csak ezeket az utólagos veszekedéseket lehet elkerülni azzal, ha letisztázzátok előre a dolgokat.

Sokat. A baj, hogy te kiszolgálod. Nálunk mivel azonos a végzettség, munkakör, munkaidő közösen végezzük a háztartási munkát. Pl a főzés az enyém. Ő addig mos, vasal fürdőszobát takarít vagy hasonlt. Vagy ha nincs tennivaló, segít. Zöldségpucolás, hús darabolás, sütő bemelgítés nem szakad le tőle a keze. Én mondjuk szeretek főzni eszembe nem jutna rendelni, ha nem akarok sokat készülni akkor bedobom a fondüt. Párom szokott rendelni, hogy ne főzzek hanem több időnk legyen.

Viszont anyós viselkedését se értem. Hál istennek az enyém ritka kedves, de akkor se vágom miért kell azért kritizálni valakit mert nem úgy főz ahogy ő szereti. Ennyi erővel azért is berzenkedhetne, hogy nem úgy öltözöl mint ő fiatal korában. Ahány ház annyi konyha.

Ha nem akarsz vele szakítani, akkor mosolyogj és maradj csendben, ne panaszkodj. Elsősorban magadnak hazudd be, hogy ez mennyire jó így, imádod.

Anyóstól kérd el a receptjeit, mert az mennyivel jobb (még akkor is, ha undorító).

Reggel ezentúl korábban felkelsz, hogy reggelit készíts neki és takaríts.

Mikor meló után hazaérsz rögtön állj neki főzni, mikor a tűzhelyen van takaríthatsz vagy csinosíthatod magad.

Mikor anyós jön, akkor meghunyászkodsz: "Valóban sótlan, igaza van, legközelebb igyekszem jobbat csinálni"; "Az ön receptjei a legjobbak, de nekem még se sikerülnek olyan jóra, mert nem vagyok olyan jó, mint ön".

Ha terhes leszel és nem lesz tökéletes a külsőd, akkor fordítsd el a fejed, hogy ne lásd, ahogy megcsal.

A legfontosabb: hitesd el magaddal, hogy boldog vagy.