Hogyan reagáljak ebben a helyzetben? Köteles vagyok eltűrni?

5 éve megy a huzavona a barátommal, jópár hete csúnyán összevesztünk, külön szobába költöztünk. Együtt élünk egy kétszobás lakásban, albérletben. Ez már szakítás, hisz külön alszunk, én keresem az albérletem, illetve a munkahelyet, mert a városból is elmegyek, de még nem találtam.

Már pár hónapja érik ez a dolog, azóta mérgesedett el, mikor arra jöttem haza, hogy a nővére nézegeti a szobámat, hogy milyen jól elférnének itt a fiával. Ő szakított a pasijával, a saját házába az apjához nem akar költözni, ezért úgy gondolta, hogy ide költözne hozzánk. A (volt) barátom rábólintott, miközben tudta, hogy én még minimum 2 hónapig nem költözöm el onnan, ő nem akar, így a két külön szoba az foglalt. Mikor ezt közöltem a nővérrel, ő mondta, hogy elférünk mi hárman is a szobámban. Mikor visszakérdeztem, hogy miért nem az öccséhez megy, mondta, hogy neki kell a privát szféra.

Ebből óriási vita robbant ki köztem és a (volt) barátom között, mert ő nem érti engem mi zavar ebben? Tudom, hogy pár hónap múlva elköltözöm, ahogy találok albit, meg munkát, és lejár a felmondás.

A nővérnek van saját háza, csak nem akar ott az apjával lakni. Tényleg én vagyok a rszemét?