Hogyan reagáljak a párom viselkedésére ebben a helyzetben? (Bővebben lent)

Sziasztok.

23 éves lány vagyok. Fél éve hunyt el az édesapám,akinek két munkahelye volt,az egyikben teljes munkaidőben,a másikban részmunkaidőben helyezkedtem el.

A párommal még akkor jöttünk össze amikor még apa végstádiumban kórházban töltötte a napjait,ekkor

még nem dolgoztam,hanem őt látogattam naponta.

Azonban változtak a dolgok,így kevesebb időm marad

a páromra,nem tudok vele mindennap találkozni,mert

hajnalban indulok este érkezem,ezzel telnek a hétköznapok,

este beszélek a párommal,mert szóvá tette már,hogy elhanyagolom,de sajnos előfordul,hogy elalszom a beszélgetések közepette.

A párom nem dolgozik,elmondása alapján sok helyre küldte az önéletrajzát,háromszor mondta,hogy behívták,de másnapra

el is felejtődnek ezek,fel sem hozza őket,annyit se mond,hogy felvették-e vagy sem.

Tegnap este rám írt a párom,hogy képzeljem el ő lefeküdt éjfélkor,felkelt 9kor,elvitte sétálni a kutyát,majd amikor haza ért,kapott egy e-mailt,hogy negyedik helyre is behívták az interjúra.

A fáradtságomnak is köszönhetően kiakadtam ezen,és azt mondtam neki,hogy komolyan irigyelem,hogy ennyit tud aludni egy nap,és ennyi dolga van. Remélem erről az interjúról már tájékoztat,hogy mit mondtak,nem csak

addig mondja a dolgot,míg el nem megy,ha elmegy.

Valamiért kezdem úgy érezni,hogy nincsenek is

ezek az interjúk. Habár mostanság sokat panaszkodik

nekem,hogy nincs munkája,mégis válogat az álláshirdetések

között.

Erre azt mondta nekem,hogy mit képzelek magamról? Azt hiszem neki milyen jó,hogy otthon van,és nincs pénze,munkája,ő lelkiismeretesen keress,de nem kell

sehova. Csalódott bennem,mert kétségbe vontam az

interjúk valódiságát,majd kilépett,azóta nem elérhető.

Én itt vagyok 23 évesen,minden második nap 04:00-18:00 között dolgozom,a sima napokon csak délelőtt. Többször lázasodtam már be a fáradtság miatt,de mégis mentem

mindig,egyszer nem panaszkodtam annyit,mint ő. A legfontosabb az apám aki a világon a legfontosabb

volt nekem elhunyt,és most én gondoskodom a családról,

és ezek után még ő sértődik meg rám,mert elhanyagolom,

meg nem érdekel már a munka miatti panasza,mert nem tudok

hinni abban,hogy valakit 3 helyre is behívják úgy,hogy

semmi választ nem kap,illetve ha ennyire kell neki munka,

nem értem miért válogat.

Tudom,hogy nagyon hosszú lett,de muszáj volt ezt kiadni magamból. Most komolyan fontolóra vettem,hogy szakítok a párommal,ti mit tennétek? (Ő 25 éves férfi)