Miért furcsa, hogy összeköltözés után külön hálószobát akarok, vagyis nem akarok egy ágyban aludni a férjemmel/barátommal?

Évezredekig külön aludtak? Te honnan szeded ezt? Nem volt annyi szoba, hogy külön aludjanak, sőt! Általában 1 vagy 2 szoba volt ahol az egész család együtt aludt. Nézzél már meg egy parasztházat meg számold ki, hogyan aludhattak ott 5-10 gyerekkel....

Amúgy meg külön akarsz aludni, nagy dolog. Nekem furcsa lenne, mert mi már csak azután aludtunk külön amikor a házasságunk megromlott. De te tudod, ha ez mindkettőtöknek jó.....

Sülve-főve én sem szeretnék együtt lenni a párommal, nekem is van igényem privát szférára, meg igyekszem neki is tudatosan teret hagyni ilyen téren, de nekem pont nagyon hiányozna az a fajta intimitás, testi közelség, amit az együtt alvás meg tud adni - az, hogy függetlenül attól, hogy szeretkezünk-e aznap, simogathatjuk, cirógathatjuk egymást elalvás előtt, úgy aludhatok el, hogy egy darabig magához ölel kiskifli-nagykifli pózban, mielőtt visszagurulok a "saját térfelemre".

Az meg, hogy a szex milyen, mennyi ideig tart, mennyire "adják meg a módját" és mit jelent a két embernek, szerintem nem azon múlik, hogy együtt vagy külön alszanak-e, hanem alapvetően a kapcsolatukon és a szexuális kultúrájukon, meg azon, hogy mennyire akarnak örömet szerezni egymásnak.

Bár ha belegondolok, nekem szerintem pont az venne el a dolog spontaneitásából, ha amikor akár este, akár hajnalban vagy reggel valamelyikünk szeretkezni szeretne, akkor át kéne mennie a külön helyiségben alvó párjához kideríteni, hogy vajon neki is van-e hozzá kedve, ahelyett, hogy egyszerűen csak odasimulhatna hozzá, vagy magához húzhatná és ölelhetné az ágyban, vagy elkezdhetné simogatni, puszilgatni, amikor csak szeretné, és ebből szépen kibontakozhatna valami.

De egyrészt nyilván mindenkinek mások a szempontjai ebben a kérdésben, másrészt senkinek nem kell pusztán azért úgy csinálnia valamit, mert a többség is úgy csinálja, ha ő egyszer mást szeretne.

Ha ti ketten ilyen téren hasonlóan gondolkoztok, és mind a ketten a külön alvást látjátok jobbnak, akkor nincs ezzel semmi baj, nem másokkal kell ebben egyetértenetek, hanem egymással.

még ha valóban igaz lenne, hogy régen nem aludtak együtt a házaspárok, akkor is, miért lenne az a jó és ésszerű? mert régen mindenki jobb volt, mindent jobban csináltak stb? ez nagyon hülyeség.

sülve főve együtt lenni nem azt jelenti, hogy együtt alszol a másikkal. ha alszol amúgy sem tudod nagyon, hogy ott fekszik melletted, mivel alszol.

én pl nem akkor akarok privát szférát, amikor nem is csinálok semmit, csak fekszek és tudatomnál se vagyok. :D inkább a fürdőszobában vagyok magamban, a wc-n, délutánonként egy kicsit amíg játszok stb.

én nem lennék együtt olyannal, aki nem alszik velem. jó érzés összebújva elaludni, úgy kelni feküdni hogy a másik ott van mellettem és őt látom meg először amikor kinyitom a szemem, és akkor amikor becsukom. és ezzel kb mindenki így van.

ez a nőiességedet védeni is minek? mi értelme? mi van akkor ha összenyálazod a párnát? semmi.

hát, régen azért volt ez alap, mert a legtöbb esetben nem szerelemből/szeretetből házasodtak az emberek.

szerintem nagyon jó dolog olyannal elaludni, felkelni, akit szeretsz. persze ha horkol az egyik ember, amit a másik képtelen elviselni, lehet a különalvás kényszermegoldás..

de szerintem nem véletlenül szeret ennyi ember együtt, intimebb így :)

de természetesen nem jöhet ez be mindenkinek (mint pl az összebújva alvás sem való mindenkinek) szóval remélhetőleg találsz olyan embert, aki hasonlóan vélekedik.

Hát ez így inkább hangzik szexkapcsolatnak mint szerelemnek...

Én nem tudnám elképzelni, hogy külön aludjunk a barátnőmmel. Ehhez nem kell összeköltözni és akkor nem kell 2 külön hálószoba. Nap közben ugyan úgy együtt tudtok lenni, este meg ugyan úgy külön.

Szokatlan terv, kétségtelen.

Ő mit szól ehhez, - már ha van valami konkrét személy?

Kicsit félreismered az 50-es évek lakásviszonyait. :D

A szexben nekem az az egyik legjobb, ha utána a vállamra hajtja a fejét, és úgy alszik el.... szóval én örülök a közös ágynak.

És nem vagyunk sülve főve együtt, elment 7 előtt és este 8 előtt nemigen fogunk találkozni. Sz_r érzés lenne, ha akkor meg eltűnne a "privát szférájában" - de nálunk nincs így.

Elég vicces ez az âllitàsod hogy régen külön szobàban aludtak az emberek... mamàm a mai napig meséli hogy az anyósàval egy szobàban aludtak anno, és úgy kellett megcsinàlni a gyereket, hogy a szoba màsik oldalàn ott aludt az anyós :D max a filmekben làtsz olyat hogy külön hàlóban alszanak.

Egyébként én személy szerint nemrég költöztem össze a pàrommal húszéves fejjel, s minden egyes éjszaka amit nem vele töltök (pl ő dolgozik, vagy èn hazaugrom két napra a szüleimhez) szinte kínszenvedés. Sajnos munkàjából adódóan csak a hónap éjszakàinak a felét tudom a pàrommal tölteni, így megbecsülök minden együtt töltött éjjelt.

Ha így gondolod nem is kell házasodni, összeköltözni.

Ha neked ennyire fontos a magán szféra, akkor nem érdemes erőltetni az együtt lakást.