Együtt élő párok, válaszolnátok pár, egymástól eltérő kérdésemre?

Csak néhány kérdésedre tudok válaszolni, mert mi is úgy vagyunk együtt mint ti, egyetem és szinte mindig együtt alszunk, de nincs még közös albi, ő koliban, nekem saját szoba albérletben, így bármikor jöhet.

Van igény a külön töltött napokra, 1-2 havonta én is hazamegyek a szüleimhez meg ő is a szüleihez egy hétvégére, így nincs az hogy 2 hétvége esik ki az együtt töltött időből és a másik addig itt "unatkozik", megoldjuk egyben, ha lehet. Ha valamelyikünk tanul vagy mondjuk nagyon beteg (és nincs igénye ápolgatásra), akkor is kimarad 1-1 este, ilyenkor a másik elvan.

Házimunka főleg én, de ha bármire megkérem azonnal megcsinálja, látszik rajta meg mondja is, hogy segíteni akar, néha hülyén érzi magát, ha főzök és nem adok neki "feladatot", mindig ki kell neki találnom valamit, amit tud ő is csinálni. De ez jó, értékelem.

Még nincs közös kassza, szerintem még jóóópár évig nem is lesz. De mindig valamelyikünk fizet, nem szoktunk felezgetni. Max úgy, hogy pl ő fizet de nincs aprója, akkor azt én adok, de sose számoljuk le hogy akkor az én kajám ennyibe került vagy ezt a csokit most ő vette nem én, stb, hanem amikor fizetünk, akkor valamelyikünk fizet, próbáljuk kb egálban tartani, jelenleg szerintem ő fizet picit többet, de ha lesz jobb munkám akkor majd átveszem én. Óvszert ő vesz mindig, nekem nagyon megterhelő lenne anyagilag, de ha minden jól megy akkor én lassan végzek az egyetemmel és jobb fizuból már tudom mindig én venni ezeket egy ideig.

Kinézetre alapvetően figyelünk mindketten, de... nem mindig. Azért röviddel felkelés után megfésülködök meg ilyenek mindig, de olyan volt már mindkettőnkkel nem egyszer, hogy deeeenemakarokhajatmosni, majd másnap. Még nem vészes, csak már azzal a fejjel nem mennénk el bulizni, de írásbeli vizsgára még jó lett volna. Szóval ahol van kifogás, hogy deee tanultam tegnap. Borotválkozát nem vesszük annyira szigorúan, de azért az se marad el pár napnál többel.

Vitatkozni még nem nagyon szoktunk, maximum azon, hogy "ezen inkább ne vitatkozzunk", ha rámjön hogy politikáról vagy világnézetről akarok beszélgetni és neki nincs kedve.

Terv szerint másfél év után költözünk leghamarabb úgy közös albérleti szobába (albi többi részén más lakótársakkal), hogy ő megtartja a kolis helyét is és a lakbért csak én fizetem a rezsi részét meg ő, vagy valami ilyesmi, ki hogy áll majd anyagilag. És ha ez működik fél-egy évig, akkor a kolis helyét lemondja. Csak nagyon nehéz itt koliba visszakerülni, nem kéne megkockáztatni meg az is ad egy "jó akkor most 2 napig nem akarlak látni de nem utállak meg semmi csak most ne" lehetőséget, ami igazából megmentheti a kapcsolatot, ha csak valami hülyeség miatt van, és rájövünk, hogy igazából nincs is baj és szeretjük egymást, de ha egymás nyakán lennénk abban a pár napban, akkor komolyabban összevesznénk.

23L

Mi 6 éve vagyunk együtt. 3 hónap után költöztünk össze.

Válaszok:

1. De, van néha olyan hogy külön lennék egy kicsit. Rendszerint ilyenkor látogatom meg anyumat vagy apumat. 50-120 km-re vannak. Ilyenkor egy hétvégét külön vagyunk. Többnyire ő is jön, de nem mindig van kedve.

2. Én viszem a háztartást egészében. Mikor ideje, kedve van akkor felporszívóz. A veteményest én csinálom, a többi kerti munka az övé. A kutyasz@r szedés is.

3. Nincs közös kassza. Csak amit félreteszünk. Tankolni ő szokott javarészt, én csak akkor amikor hébe-hóba megyek a kocsival. Inkább a robogómmal közlekedek. Csekkeket néha én, néha ő fizeti be. A kaját az Erzsébet utalványából vesszük meg. A kisebb becásárlásokat én fizetem.

4. Itthon knyelmesbe vagyok. Télen mackónadrág, nyáron sort meg bikinifelső, vagy top. Ha nincs idő meg kedv hajat mosni akkor tolom egy napot. Nyáron tipp-topp a lábam, télen nem mindig.

5. Mindenen. Szerintem már szinte mindenen vitatkoztunk, de még fogunk is. Ez a kapcsolat része.

28N

Nem régóta lakunk együtt, de régebben is sok időt töltöttünk a másiknál, napokat, heteket, mintha együtt laknánk.

1. De igen, nem feltétlenül pár napot csak maximum egyet, de azért ha együtt lakik két ember, az nem azt jelenti, hogy sosem lesz ilyen már. Meg nekem az is elég, ha nem lógunk épp otthon egész nap a másikon, hanem foglalkozhatok egyéb dolgokkal, nem muszáj, hogy itthon se legyen a barátom.

2. Nincs igazán felosztva, az takarít, mosogat, stb akinek éppen eszébe jut. Mindketten szeretjük a rendet és egyikünk sem viszolyog a házimunkától, szóval szerencsém van, de olyan barát nem is kéne, aki nem hajlandó takarítani.

3. A közös dolgokat felesben, amit csak magunknak veszünk (ruha pl, stb) azokat mindenki magának.

4. Maximum borotválkozás marad ki 1-1 nap de amúgy itthon is mosok hajat rendesen, felöltözöm normálisan, sminkelek, stb, a barátomnak akarok a legjobban tetszeni, miért pont akkor mászkálnék úgy, mint valami tróger amikor épp csak ő lát? :D Ezeket amúgy akkor is megcsináltam normálisan mindig, amikor nem vele voltam, csak úgy otthon egyedül.

5. Apróságokon, de nem túl gyakran. Komolyabb veszekedés néhanapján van, de azok is általában rövid ideig tartanak.

6. 10 hónap után és albérletbe.

Mi nyaljuk faljuk egymas allandoan. 1 eve lakunk egyutt. Rezsit felezzuk. Mindenki vesz maganak, amit akar: etel, ruha, stb.

Igy nincs vita emiatt!

Mindig le vagyok epilalva, imadunk szexelni egymassal. A hajam , kormom stb is mindig szep. Akarmimor elmehetunk egy partira. !( Kulonben engem idegesitene.)

Inkabb orakat szexelunk, minth veszekedjunk. N

1. Egyikünk se az a kell egy kis magány típus, így nem igényeljük. Arra is rászoktunk, hogy haza se egyedül megyünk, mert hiányzik a másik. Tavaly nyáron nekem szakmai gyakorlatom volt és 1 hónapig külön voltunk, rémes volt... :) Ha véletlen fellép a kell 5 perc, akkor én pl bekuckozók az ágyba egy könyvvel vagy ő felteszi a fülest a gép előtt. Olyankor tudjuk, hogy most ne nyüzsögjünk a másik nyakán, mert 1 szoba konyha esetén max a konyhába vagy a fürdőbe tud elvonulni az ember ha itthonról azért nem szeretne elmenni.

2. Mindketten utáljuk.... Én mosni, teregetni szeretek és kb ennyi... Így általában kampányszerűen mikor megunjuk a kupit vagy valaki jön, akkor neki esünk és közösen megcsináljuk. A vizes blokk egy az egyben és mindig az enyém, nem igazán érti, hogy minek a vízkőoldó és melyik az és társai és így amit én 5 perc-1 óra alatt megcsinálok, az neki fél nap lenne. :) Mosogatni általában szintén én szoktam, mert megcsinálja ha megkérem de még erősen gyakorolnia kell... gyakran marad zsíros a tányér és nem érzi csak én amikor pakolnám el. Főzni nem tud, így szintén az én resszortom, viszont porszívózni és port törölni csak ő szokott, mióta összeköltöztünk egyetlen egyszer kellett porszívóznom, mert beállt a dereka én meg levertem egy virágos cserepet így ha már amiatt elővettem feltakarítottam az egész lakásban :) Felseperni, felmosni általában ő szokott. Szóval mivel jelenleg ő dolgozik többet és ő ért kevésbé a háztartási munkákhoz, ezért nem dünnyögök, hogy a nagy részét én csinálom. Főleg, hogy mindig jön velem nagybevásárlás idején és hazacipeli zokszó nélkül bármilyen nehéz pakkot is hozok össze. Illetve ha kérem, hogy segítsen mindig jön, nem summákol vagy hisztizik, hogy nincs kedve. És megment a pókoktól! :D Betegesen rettegek tőlük.

3. Kb kétszer annyit keres, mint én a diákmeló, ösztöndíjakkal, így a bérleti+rezsit ő fizeti, a kaját és egyéb háztartási költségeket (mosószer, kukazsák, tisztítószerek, stb.) én. Ha gyorsétterem, pizza vagy ilyesmit eszünk, akkor mikor ki. Kap kajajegyet, azt nekem adja, hogy használjam belátásom szerint. Egyébként a ruha, parfüm, telefonszámla tételeket mindenki a "saját" pénzéből fizeti. A tusfürdő, fogkrém ilyesmit néha ő veszi, néha én számára. A sajátomat mindig én fizetem. Eddig ez bevált, de januárban végzek, ősztől pedig munkát keresek majd (nyárra van pár kötelező programom, táboroztatás, stb.).

4. Nem szoktam tiptop lenni. Amilyen hajjal utcára már nem merek lépni azzal itthon lehet el vagyok egy hétvégét, mivel nem szeretném két naponta mosni és általában csak a tövénél gáz, maga a hajam nem, így összefogom és annyi. Barátom kopasz (jobban mondva nullás géppel vágja a haját rendszeresen, mert zavarja ha már 5 millis...) szóval ő ez a haj téma annyira nem érdekli. Sminkelni utcára se sminkelek csak alkalomra, mert elkenem, lefolyik, idegesít, így itthonra se szoktam, így ismert meg. Az itthoni ruháim viszont mindig tiszták és nem nyomik. Tehát ha kilyukadt megvarrom, ha leettem megy a szennyesbe, ha olajfoltos lett akkor pedig takarítós napra veszem fel vagy pulóver alá pólóról van szó. Tény, télen iszonyat hülyén tudok itthonra felöltözni, mert vagy rendesen fűtünk és rámegy a gatyánk vagy kicsit hidegebb van és akkor fel kell öltözni rendesen de nem hajmeresztő a gázszámla. Így a két zokni, felül a bolyhos itthoni zokni megszokott a macinacival ami alatt harisnya van, atléta, hosszú ujjú garbós nyakú póló, pulóver. Ráadásul nagyon odataláltam színekben és van egy olyan "szettem", hogy nagyméretű pandának nézek ki. Igazából ő aranyosnak tartja, így én is jól érzem magam. Nyáron általában vállpántos top melltartó nélkül persze és rövidnadrág vagy ilyen pólóanyagú szoknya van rajtam itthon. De az elmúlt 3 napban bikiniben rohangáltam itthon annyira meleg volt és a szomszéd meg belát néha így meztelen nem lehettem. :)

5. Nem szoktunk. Számomra is hihetetlen de ténylegesen vitatkozni nem szoktunk, veszekedni még annyira sem. Duzzogós fajták vagyunk. :D Tehát nem ahogy mondtad hanem amit mondtál vagy nem mondtam de miért nem tudod mi zavar? :D Najó, nem kell ennyire kisarkítva és komolyan venni. Ezek a duzzogások is max 5 percig tartanak, mert valamelyikünk elröhögi magát vagy sikeres az engesztelés.

6. Albérletbe költöztünk 6 hónap után. Távkapcsolatból kezdtünk így rizikós volt, többen mondták, hogy őrültek vagyunk, de nekünk bejött. Immáron 3 éve élünk együtt. Én egyetem miatt költöztem, ő munka.

Jajj a borotválkozást a tiptopból kihagytam, szóval lábamra nyáron figyelek, télen nem annyira. Általában ő észre sem veszi hacsak nem közelről nézegeti, mert mákomra gyenge szálú szőröm van a lábamon így csak annyi érződik, hogy nem tükörsima, hanem mintha ilyen pihés vagy milyen lenne, szóval mint más lányoknak a karja, hasa, stb. Hónaljt mindig szedem, engem idegesít, de ha esetleg borostás nem borul ki rajta. Odalent karban tartva mindig, szintén engem idegesítene, nem őt. :)

Ő is rendesen borotválkozik, de tény, hétvégére néha nagyon szőrmók marad az arcán. Olyankor mindig mondja is vasárnap este mikor neki esik, hogy az ősemberből embert farag. :D Egyéb helyeken ő is a saját igénye miatt csinálja. De mivel nem kiskamaszok vagyunk vagy friss kapcsolat ezért egyikünk se menekül ha nem tükörsima a másik, mert vagy kedve van ideje nem volt rá.

1. De, leginkább olyan szempontból, hogy már rég volt a barátnőmmel csajos esténk, amikor egymásnál alszunk, filmezünk, megy a traccsparti stb.

2. Teljesen, mindenből kiveszi a részét (mosogatni imád, főzni egyre jobban tud), kivéve a fürdő takarításból, de nekem meg pl. sosem kell felhúzni az ágyneműt.

3. Teljesen közös a kassza.

4. Igyekszem mindig ápolt lenni, rendszeresen edzek is, szóval szerintem nem lehet oka panaszra, csinosabb vagyok sokkal, mint amikor összejöttünk. Az epilálás max. akkor marad el, ha nagyon begyulladnak a szőrtüszőim, de akkor megérti nyilván, pár nap alatt meg rendbe is hozom általában.

5. Ha túl sok a teendő egy nap, akkor én vagyok hajlamosabb türelmetlen lenni, és mondjuk összeszólalkozunk azon, hogy előbb kellett volna valaminek nekiállni, vagy hogy mi tart az ebéd előkészítésén órákig :D Szóval csak ilyen hülyeségeken, de mire végére érünk az adott teendőnek, már rég túl vagyunk rajta.

3. 3 hónap után, őhozzá, több generációs a család, és nagyon jó így együtt, bár családot alapítani már külön szeretnénk. Addig is viszont segítjük egymást, meg jól elvagyunk.

26/N és 31/F (6 éve együtt)

1. Nem érzem így, mivel én tanulok ő dolgozik nekem több időm van egyedül lenni. viszont havi 1-2szer a szüleimnél alszom, így neki is marad idő magára. Meg attól, hogy mindketten itthon vagyunk külön hobbink is van.

2.mivel nekem jóval több szabadidőm van én csinálom a 90%át, hétvégén együtt főzünk és ő mosogat.

3.Ami számlákra megy el, azaz fix költség felesben fizetjük. Kisebb bevásárlást én fizetem, nagyot legtöbbször ő. Ha étteremben eszünk általában azt is ő. De az én pénzem az övé és fordítva.

4.ha nem is frissen mosott a hajam nekem nem látszik hogy zsíros, de max féloldalasan befonom. borotválást 1-1 nappal én is eltolom.

5. nem szoktunk, ha nem értünk egyet akkor az enged, akinek kevésbé fontos a téma.

6. 2,5év után költöztünk, egyelőre albérlet, de tervben van a közös lakás

Egyetem alatt költöztünk össze, 3 éve, fél év járás után, albérletbe.

1) Nem szoktunk napokat külön tölteni, nem igényeljük, ha muszáj, akkor borzasztóan hiányzik másik. (Emiat is költöztünk össze) Kevés szabadidőt töltünk külön, néha barátozunk egyedül, annyi elég.

2) Előre megbeszéltük, de nem vagyunk vele nagyon szigorúak, ha egyikünk fáradt/nem ér rá, a másik helyettesíti. Már az elején én (nő) többet vállaltam, de ő megcsinál mindent, amit én utálok.

3) Kezdetben feleztünk, hamar közös kassza lett belőle. Drága dolgokat megbeszéljük, amúgy is ritkán veszünk extrákat, mert még kicsit szoros a költségvetés. Általában együtt vásárlunk, de a kaja nagyját én döntöm el (én is főzök, neki általában ötlete sincs, hogy mit szeretne ebédre, viszont szívesen választ nasit).

4) Kezdetben nagyon figyeltem az ilyesmire, de mindig mondta, hogy neki nem számít, meg szerinte ráér még egy napot, szóval kicsit kevésbé stresszelek már rá. Látszólag tényleg nem érdekli.

5) Nem sok mindenen. Néha idegeskedem, mert késős, vagy van valami apró félreértés, más nemigen szokott lenni.

Megpróbálok én is válaszolni. :)

1. Igazából azt így konkrétan egyikünk sem igényli, hogy pár napig külön legyünk, de természetesen nekünk is kell olykor egy kis idő saját magunkra. Például én szeretek olvasgatni, ilyenkor fogom a könyvemet és bevackolom magam a fotelba vagy az ágyba, a párom pedig addig gépezik és szép csendben böngészi a híroldalakat a neten. Vagy ha valamelyik számítógépes játékával akar játszani, felteszi a fülesét és ezzel ő igazából már "elvonult", ilyenkor én is elfoglalom magam, vagy olvasok, vagy rejtvényt fejtek, vagy filmet nézek, stb. Megtanultuk tisztelni és tiszteletben tartani egymás személyes terét és idejét, így akkor is gond nélkül tudunk egy kicsit "egyedül" lenni és magunkkal foglalkozni, hogy közben együtt vagyunk. :) Mondjuk mivel mi hétvégente is együtt szoktunk hazamenni, hol az egyikünk, hol pedig a másikunk családjához, ezért hamar kifejlesztettük ezt a módszert, de azóta is tökéletesen működik, mert tényleg nem is csüngünk folyton a másik nyakán.

2. Ez a mumusunk! De komolyan! Egyikünk se szereti a házimunkát... Hehe, na, szóval igazság szerint lusták vagyunk mind a ketten. Viszont így legalább nem is piszkáljuk érte egymást, hogy miért nem pakol el maga után, mert tudjuk, hogy egyikünk se jobb a másiknál. :D A rendet azt szeretjük, de rendet rakni, na, azt már kevésbé... éppen ezért, amikor valami miatt rászánjuk magunkat, akkor igyekszünk utána nagyon vigyázni rá, hogy jóóóó sokáig megmaradjon a rend. Ha muszáj nekiállni takarítani vagy pakolni, azt általában közösen csináljuk, ő felporszívóz, én felmosok, szóval szinkronban dolgozunk, mindketten kivesszük a munkából a részünket. A fürdőszobát általában én szoktam kitakarítani, de azért ő is feltöröl maga után, ha fürdésnél kipacsálja a vizet. :) Főzni leginkább közösen szoktunk, és bár furcsa lehet, de inkább én dolgozom az ő keze alá, semmint fordítva, hiába én vagyok a lány. Ő valahogy sokkal ügyesebb a konyhában, mint én, jobban eltalálja az ízeket, nagyon jó érzéke van hozzá. Persze én is szoktam főzni, de mivel ezt ő is kifejezetten szívesen csinálja, így nem csavarom ki a kezéből a fakanalat. Cserébe inkább elmosogatok. :)

3. Bevásárolni közösen szoktunk, gyakorlatilag mindig. Legalább is ami a nagybevásárlásokat illeti, azt mindig együtt intézzük. Ha csak kenyér vagy tej kell a boltból, azért hazafele jövet én is be tudok szaladni, és ő is le tud ugrani a pékségbe zsömléért, de egyébként a nagyobb bevásárlásokat együtt szoktuk intézni. Igazából azt sem nézzük, hogy ki mit fizet, mert közös kasszán vagyunk. Attól függ, éppen kinél van pénz.

4. Nem vagyok tip-top itthon. Nálam sokkal fontosabb, hogy a ruha kényelmes legyen, mint az, hogy menő és szexi. A hajmosás is olyan, hogy amivel az utcára nem mernék kimenni, azzal itthon lehet, hogy még szégyenkezés nélkül elvagyok 1-2 napot. Mondjuk nekem szerencsém van, mert lassan zsírosodik a hajam, ráadásul elég göndör is, ezért ha a töve már csúnya is, maga a hajam még olyankor is tök jó, a hullámok meg a göndör tincsek adnak neki egyfajta tartást, egyáltalán nem lapul le. Hetente általában 2x mosom, és az pont jó. Ami a szőrt illeti, azt hajlamos vagyok halogatni, ha fáradt vagyok hozzá, de azt azért soha nem várom meg, hogy ellepjen a dzsungel. De még ha el is lepne, akkor se lenne semmi. :) Őt nem zavarná, csak engem. Egyébként nem szoktuk egymást ilyesmivel nyaggatni, mert mindketten emberek vagyunk, ha tetszik, ha nem, és ezt egy férfi is tudja. Nem lehet mindig csúcsformában lenni, például most a nyári melegben rólam ugyanúgy patakokban folyt a víz, mint a barátomról, de ezért nem szaladhatok el 5 percenként lezuhanyozni és ruhát váltani. Ha együtt éltek, nem lehet mindig top formában lenni, ezt el kell fogadni. A másik is ember. Egyébként én itthon sem vagyok slampos, de alapjában véve nem szoktam itthon puccpasztába se vágni magam. Sminkelni se szoktam, bár azt nem csak itthon hanyagolom, akkor se kenem ki magam, ha az utcára megyek. Legfeljebb a szememet húzom ki, de azt is csak nagyobb eseményekre. Egyébként a természetesség híve vagyok. Amire viszont nagyon figyelek, hogy mindig tiszta és ápolt legyek, ilyen szinten igenis adok magamra. :)

5. Ilyet nem igen tudok írni, mert az a helyzet, hogy nem szoktunk vitatkozni. Mindketten elég békeszerető emberek vagyunk. A világnézetünk is nagyon hasonló, ezért ilyen kérdésekben se szoktunk különbözni. Tulajdonképpen az elmúlt 5 évben nem is nagyon tudok felidézni vitát, veszekedést meg aztán egyáltalán nem. Van egy alapelvünk, mégpedig, hogy soha nem fekszünk le haraggal. Ha valamin össze is zördülünk, azt mindig megbeszéljük, még aznap. Csak akkor van alvás, ha már szent a béke. :) Kompromisszumot is könnyen kötünk egymással, ezért mindig meg szoktunk tudni egyezni. A barátom egyébként alapból is nagyon nyugodt típus. Én egy kicsit hevesebb, de hamar le is higgadok, ő pedig remekül kezeli, ha épp morcos vagyok valamiért. Ha épp "nagylány" vagyok, és amiatt kicsit hisztisebbre veszem a figurát, azt is ügyesen kezeli, szóval tényleg nem igazán tudok erre a kérdésre mit válaszolni.

6. Fél év után költöztünk össze, albérletbe. Azóta is albizunk, de természetesen tervben van a saját lakás. :)

Egyébként 5 éve vagyunk együtt.

24/L (& 28/F)