Hogyan alkalmazkodtatok egymáshoz és egymás szokásaihoz?

A párommal kb 4 hónapja lakunk már együtt, és tényleg mindennél jobban szeretem őt. Ő az első akivel együtt élek a családom után.

Nagyon jól megvagyunk, de vannak olyan apró dolgok amik a hétköznapokban nagyon tudnak zavarni. Ő pl vissza szokta tenni a szekrénybe a használt de nem koszos ruhákat amitől én a falra mászok. Szimpla kedvességből sokszor az én ruhámat is “elteszi” ami engem nagyon zavar, de ettől még tudom, hogy ő csak jót akart.

Emellett az anyukája (minden sértés nélkül) az a házirobot fajta nő. Főz, mos, takarít, nem szereti csinálni, panaszkodik, de senkinek nem hagyja, hogy segítsen, ő oldja meg. Ezért a barátom amíg össze nem jöttünk azt sem tudta hogy kell mosni, felmosni, teregetni, stb, mert soha nem mutatták meg neki. Számára ez volt a női példa én viszont más vagyok. Máshogy tanítottak, és a saját életemet is máshogy alakítottam ki. Pl én mindig hétvégén szeretem kimosni a hét közben összegyűlt dolgokat. Kéthetente ágyneműt, törülközőt, stb. Ő viszont van hogy megkérdezi miért nem tiszta az a ruha amit két napja tett be a szennyesbe, mert hogy otthon azt szoktam meg hogy így van, és tudatosan tudja hogy máshogy működik velem, de a beidegződései máshogy vannak. Mivel az anyja mindig elpakolt utána és nem tanította meg, hogy el kell pakolni, ezért néha ott marad egy-két dolog. Tudatosan figyel erre, de néha elfelejti.

Csomó dologban az anyukájához hasonlít, tipikus hogy a főztömre azt mondja, hogy jobb mint Ritáé (az anyukája), örülök hogy ízlik neki, de nem akarom Ritát bántani. Kedvelem, nem rossz ember, csak férjet választott rosszul sajnos.

Nyilván nekem is vannak ilyen szokásaim amik őt zavarják, pl a díszpárnák az ágyon meg ilyenek, de nyilván ezt ő tudja jobban.