A nagy, kétszintes családi házak mai kifejezéssel élve mamahotelnek épültek?

"A kis sárház amiben állítólag szörnyű dolgok történtek, amikor tucatnyian laktak benne."

Mesélj már nekünk erről egy kicsit, kedves kérdező! Szeretem a rémtörténeteket. Főleg ha még nevetni is lehet :D

Kérdező! Nem kevered a fogalmakat?

Mert számomra a mamahotel azt jelenti, hogy a gyerek 30-40 évesen is otthon lakik, és kiszolgáltatja magát.

Ha egy szülő egyedül marad idős korára, arra sokmindent lehet mondani, de azt nem, hogy hoteli körülmények közt él és semmi dolga nincs.😉

A több generációs ház, az tényleg olyan, hogy minden lakrészben van konyha meg fürdő meg nappali... esetleg a bejárat is kintről van külső lépcsővel. Van szülő igen, aki építéskor/vételkor abban reménykedett, hogy majd a gyerek odahozza a párját és gondozza öregkorában, talán ahogy ő is így tette a szüleivel. Önmagában a nagy ház viszont jelenthette, hogy több gyerekes család lakott ott, pont ők vették magukhoz a mamát, vagy összeköltözött két rokon, műhely volt benne... stb.

Sokszor az öregek reménykednek továbbra is, hogy az unokák nyáron majd megtöltik a házat vagy ha gyerek hazalátogat Kanadából. Vagy csak nem akarják ott hagyni egy élet munkáját. Vagy pont arra nincs lelki-fizikai erejük, hogy selejtezzenek, pakoljanak. Ez van, az övék, az ő döntésük.

Attól hogy két szintes, még nem lesz többgenerációs! Nekem is ilyen van, ami a szülői házam, csak 2007-ben megvettem. Lent van a közösségi tér, nappali ebédlő, és a konyha, fent pedig két szoba és fürdő, WC, és 120m2 az össz alapterület.

70-es-80-as években , 2-3 gyerekben gondolkodtak, és mi is 3-an voltunk testvérek ebben a házban, és nem lehet azt mondani, hogy nagy, hiszen egy szobába szorultunk, miközben a mai világban is minden tini saját szobáért hisztizik, de olyanról meg szó sem volt, hogy majd otthon marad valaki, mert akkoriban minden fiatalnak saját otthon volt a cél, nem fél milliós mobil.

17 én panelban nőttem fel, szerintem nem kényelmes. Jelenleg egyedül lakom (szintén panel) így, egy párral, esetleg egy ovis korú gyerekkel simán tökéletes. De tiniként 4en egy 60 nm panelban nagyon szar volt.

Szóval, még pár év itt és megyek családiba, családot alapítani.

Hatos vagyok, én írtam hogy mennyire praktikus a szüleimnél a plusz két szoba.

Mi lakásban élünk, 2 háló 3 embernek, plusz amerikai konyhás nappali. Sok szempontból jó, kevesebb szobát kell takarítani, kevesebb szobát kell kifűteni. De azért sokszor nagyon jó lenne még egy szoba. Mint írtam, a férjem egy hajókürt, nem lehet vele egy szobában megmaradni ha alszik (ezt nem csak én mondom, már a testvérei is szenvedtek mikor még együtt laktak). Ezért most ő a kanapén alszik a nappaliban. A kanapét minden este ki kell nyitni, meg kell ágyazni, reggel meg vissza. Macerás, sokkal kényelmesebb lenne még egy háló. Vagy pl a férjem is szokott magánban tanítani. Amire a szüleimnél van egy külön szoba. Nekünk nincsen, hanem mindig megy a macera, hogy "Jaj, jön a Julcsi matekozni, akkor le kell törölni az étkezőasztalt, hol a függvénytáblázat, hol a szögmérő, hengerezd le a macskaszőrt a székekről". Arról nem is beszélve, hogy én ilyenkor húzódhatok be a tök kicsi hálószobába mivel én sem örülnék Julcsi helyében ha más is hallaná a szenvedésem. Mióta meg gyerek van azóta pláne szívás, pl nem lehet alvás időben vendégeket hívni. Ha lenne egy emelet ahova az egyik szülő fel tud vonulni a gyerekkel, akkor addig a másik szülő lent nyugodtan lehetne a vendégekkel. És akkor még nem is beszéltünk a home office térnyeréséről. Sokszor baromira nincs kedvem a saját otthonomban a férjem értekezleteit hallgatni egész nap. De kénytelen vagyok, mivel az íróasztal csak a nappaliban fér el. Mennyire jó is lenne egy dolgozószoba. Akkor az ő kollégái sem azt hallgatnák sokszor ahogy a háttérben zajlik az élet a gyerekkel.

Pont ma olvastam, hogy régen sokszor a férfiak az istállóban aludtak, nem a házban. Régen is volt tisztaszoba, ahol a vendégeket altatták. Régen is volt csűr, pajta ahol nem csak tárolták a terményeket, hanem ott is dolgoztak, de összejöveteleket is sokszor ott tartottak. Régen is volt igényük arra az embereknek hogy normális méretű életterük legyen és ne egymás szájában legyen egyfolytában az egész család. Nyilván ma már mások a preferenciák, én sem költöznék ki a szüleim házába (pedig Bp agglomeráció, nem elnéptelenedett zsákfalu). De nem adnám fel azt a kényelmet amit az nyújt a mindennapokban, hogy Bp közepén élhetek. Hát valamit valamiért.