Van itt olyan, aki megbánta a gyermekvállalást? Leírná ennek a történetét?

Az emberek nem a gyerekvállalást szokták megbánni, hanem a vele járó terheket. Nem arról van szó az ilyen esetekben, hogy nem szereti a gyereket, hanem hogy sok neki a probléma. Gondolok itt az alváshiányra, a betegségekre, aggódásokra, az énidő elvesztésére stb.

Ezeket onnan tudom, hogy régebben nekem is voltak olyan napok, amikor azt éreztem, hogy hát ez hiba volt, nem nekem való, nem bírom. De szerencsére a nehéz időszakokon mindig hamar túl voltunk, és én is sokat erősödtem.

Megbánni maximum az bánja meg, akiből hiányoznak a szülői ösztönök, besikerült a gyerek, és esetleg akarata ellenére lett szülő, vagy a külső nyomás miatt vállalta be végül.

Én mindenkit arra bíztatok, hogy a gyerekvállalásról való döntést nagyon alaposan gondolja meg. Mert csakis úgy van értelme vállalni, ha tudod, hogy a mérleg másik oldalán milyen gondok vannak és mikről mondasz le. Ha ezt elfogadod és jó szívvel tudod viselni a problémákat és a negatív dolgokat is, akkor boldog szülő leszel.

Kedves 4-es:

Igen, én akkor is szeretném a fiamat, ha történetesen meleg lenne. Vagy rocker. Vagy hindu vallású.

Vagy te csak bizonyos dolgok megléte esetén szereted a saját gyerekedet? Érdekes.

Egy dolgot nem tűrnék el, hogy náci legyen. Akkor mehet, vissza se kell jönni.

Szerinted

Inkább homokos legyen mint aberrált náci.