Ha az ember 34 éves korára sem tudott összehozni egy épkezláb tartós párkapcsolatot, akkor már lemondhat a családról, gyermekvállalásról, igaz?

"Igazából el sem tudom képzelni, hogy hogyan alakítanak ki az emberek egy párkapcsolatot. Mi a menete."

Na ez az igazi baj. 34 év alatt hogy a túróba nem sikerült annyit tájékozódni, a környezetedet figyelni, olvasni, stb. hogy a hiányos tapasztalataid ellenére legalább nagy vonalakban kialakítsd magadban a képet arról, hogyan szokott két ember között kibontakozni és működni egy épkézláb párkapcsolat?

"Én tényleg nem tudom, hogy hogyan történik. Most itt nem a gyakorlatról van szó, hanem hogy két ember hogyan jut el arra a pontra, készen áll a másikkal pl. együtt élni."

Hogyhogy hogy jut el arra a pontra? Alakul és mélyül a kapcsolat, egyre több közös élményt és egyre több kis hétköznapi örömöt és problémát éltek át együtt, és egyre inkább úgy érzed, hogy a mindennapokban is jobb lenne az élet együtt, mint külön. És közben a jelek arra utalnak, hogy a másik is egyre inkább úgy érzi. Vagy mi a kérdés?

Mennyi a fizetésed?

A szüleiddel élsz még?

Lemondhat. De ettől még nem ő fog veszíteni ezzel. Csak hogy értsd, férfiként gyereket nevelni, családapának lenni egy qrva szar és sivár élet. A férfiak jellemzően kényszerből kerülnek ilyen helyzetbe, egy nő zsarolására, esetleg családi, társadalmi vagy anyagi (CSOK) tényezők is manipulálják.

De önmagában véve ha te férfiként 34 évesen te nem érzed a kényszert, hogy te családot alapíts és gyereket vállalj, akkor hidd el nem te fogsz veszíteni azzal ha ez nem valósul meg, mivel te ezt valójában nem is akarod.