A párkapcsolatom során,észrevettem hogy nagyon közömbösek lettek számomra az ünnepek,és nagyon nem érdekelnek már. Korábban,amikor a nagyszüleim körében ünnepeltük (még otthon éltem velük), sokkal jobb volt. Most alig várom,hogy elteljen. Miért?

Nem tudsz leszakadni a családról, vagy a párod tesz boldogtalanná.

Nézd meg azt, hogy a társad mennyire változtatott meg (itt egyes tulajdonságaid esetleges változására gondolok). Nézd meg, hogy milyen vele a kapcsolatod: beszélgettek-e egymással, nem hiányzik-e valami a kapcsolatotokból? Nézd meg, hogy te mennyit dolgoztál az ünnepek alatt (főzés, előkészülés az ünnepre, stb.) és a társad mennyit dolgozott e téren? Talán ezeket átgondolva lehet az okokra-, egyben a megoldásra is rálelni.

Nem lehet, hogy toxikus módon viselkedik a párod, és emiatt sírod vissza az otthoni, családdal töltött ünnepeket?

Engem gimis korom óta nem érdekelnek az ünnepek. Apám mindig pont akkorra időzítette az 5 napig tartó alkeszkedését. Otthon nagy veszekedések, okádék és húgy szag.

Amíg a gyerekeim kicsik voltak, nekem is mindig karácsonyi, vagy éppen húsvéti hangulatom volt, és együtt készültünk az aktuális ünnepre.A gyerekek boldog ünnepvárása mindig átragadt rám is.Mióta felnőttek, és egyedül vagyok,nekem sincs semmi kedvem az ünnepekhez.Két éve fát sem állítok,nem dekorálok, sőt különösebb sütés-főzéssel sem készülök.Az ünnep ugyanolyan nap számomra, mint bármelyik nap az évben.Ez az érdektelenség akkoriban kezdődött, amikor olyan munkahelyem volt,ahol engem osztottak be dolgozni minden ünnepnapon azzal az indokkal, hogy a többieknek családja, kisgyereke van. Valahogy belefásultam.