Egy nárcisztikus nő minden párkapcsolata ideig óráig működik?!

A kóros nárcisztikus jellem kialakulása, és esetleges leépülése, "elbomlása" nem igaz/hamis jellegű, inkább egy folyamat, és talán azt is mondhatjuk, hogy csak a halállal ér véget. A kialakulás lehetőségei szinte végtelenbe mutatnak.

Általában már gyermekkorban elkezdődik. A szülők szeretetből, bűntudatból, önigazolásként stb... sokszor elindítják gyermeküket ezen az úton, (...és ebben a fiúk sem képeznek kivételt).

Később a gyermek, ha elfogadja ezt az állapotot, már kimondottan keresi az olyan helyzeteket, olyan emberek társaságát ahol éppen rá,... a jellemének hatásaira van szükség. Így képződnek az "anyatigrisek" és "tábornokok" is :-).

A nárcizmus tiltakozás is lehet a társadalmi normatívák, elvárások, valamint egyik közeli hozzátartozójuk túlzottan odaadó beolvadó jelleme miatt. Gyermekeknél előfordulhat mint álca valamilyen egészségügyi, társadalmi vagy egyéb súlyos emberi, anyagi hátrány leplezéseként.

Az ilyen jellem mögött előfordulhat születési, fejlődési rendellenesség is. A szocializációs agyi kéreg és/vagy a tobozmirigy (utóbbi a szeretet és barátság hormonális szerve) fejlődésének torzulása, fejlődésének lemaradása.

E-vitamin, B-vitamin hiány, anyagcsere zavar, mint kísérő, kiváltódást segítő tényező is szerepet játszhat.

Leépülés, leépítés:

Számtalan akciófilm "mellékszálában" szerepel olyan "hisztis gyermek" aki utálja valamelyik szülőt, esetenként a családjukat, de az események, katasztrófák végül teljesen átalakítják a kapcsolatukat.

A honvédségnél régebben az alapkiképzésen nagyon durván megalázták az újoncokat, hogy leépítsék és újra építhessék a katonák közösségi jellemét. Ez "Nagyüzem" volt, nem volt lehetőség mindenki mellé pszichológust állítani. Az eltúlzott esetek gyakran depressziót, összeomlást eredményeztek.

Tehát a kontrollált vagy spontán megalázó, katasztrófa és és egyéb krízis helyzetek általában erősítik a jellemet :-)

Azt is tudomásul kell vennünk, hogy embertársaink jelentős része igényli az irányítást, néhányunk egész alárendelt módon. Az Ő igényeiket is ki kell szolgálni :-)

Érdekes hogy a kutyások jelentős része élvezi hogy kutyája istenként tekint rá, de ezt például mégsem tekintjük nárcisztikusnak.