Hogyan lehetne megoldani?

Másfél éve vagyunk együtt a barátnőmmel, ebből fél éve lakunk együtt.

Én 32, ő 33 éves.

Nagyon jól megvoltunk és néhány dolgot leszámítva most is minden , de az együttélés előhozott néhány problémát.

Az első, hogy nem tudunk együtt aludni. Én gyakran fordulok a hátamra, olyankor kinyílik a szám és horkolok. Ezen ő úgy felidegesíti magát, hogy kimegy a nappaliba aludni és másnap a szememre hányja, hogy miattam nem tudott aludni mert horkolok és még a kanapén is szétfeküdte a hátát.

Ez párszor megtörtént és megkért, hogy ne aludjunk együtt. Én relatíve igénytelen vagyok (mondjuk úgy, hogy egyszerű) és én alszom a kanapén, nekem tökéletesen jó. Egyszerű, faék pasi vagyok: vízszintes felület, ha álmos vagyok, elalszom. Pont.

Viszont nagyon hiányzik az együtt alvás, az összebújás. Ezt mondtam neki és kiosztott, hogy nem kell a lelki terror, a dráma, a nyomásgyakorlás, de néha aludjunk együtt. Viszont olyankor mindig forgolódik, sóhajtozik, én is feszélyezve érzem magam és inkább most már fixen kint alszom a kanapén.

Nyilván próbálok ezen változtatni, de nehéz ügy. Azt egyszer mertem felhozni eddig, hogy korábban senkinek nem volt gondja ezzel - nem horkolok olyan fertelmesen azért -, mire megkaptam, hogy "akkor kússzál vissza a qrváidhoz akik elviselték ezt és aludj velük".

A másik nagyobb gond, hogy mindketten saját lakással rendelkezünk. Nekem panel az 5. emeleten egy 10 szintes tömbben, neki zárószint egy 4 emeletes csúszózsalus lakásban.

Ahogy beköltözött, már teljesen kivolt, hogy hallani a felső szomszéd lépteit, ami odáig fajult, hogy ütötte a radiátort. Mondtam neki, hogy ez nem túl oké, mert mindenki hallja több emelettel feljebb és lejjebb is. Azóta "csak" üvölt. De ha rossz napja van, akkor kb. az első lépés hangnál már üvölt, hogy "dübörögjél csak, csináld, nem elég hangos" és hasonló dolgok.

Most, hogy megjött a jó idő, van a közelben egy park, ahova a padra ki szoktak ülni az emberek este beszélgetni. Ez nyilván felhallatszik és emiatt is iszonyat cirkuszokat csinál. Nem alszik egész este, úgy felhergeli magát, plusz sokszor én is ráteszek egy lapáttal az ő szemszögéből azzal, hogy "védem az elmeroggyantakat". Ez abban nyilvánul meg, hogy ő üvölt este, hogy "mi ez a gettó megint? nem normálisak az emberek, miért nincsenek otthon? takarodjanak már haza". Én meg azt mondtam, hogy jó idő van lent, nem ordítanak, nem piálnak, fent a lakásban meleg van, jól teszik, hogy lemennek. Én ilyen zajoktól simán tudok aludni.

Na, ezen iszonyatosan felhúzta magát, hogy én is ugyanolyan idióta vagyok, mint minden panel lakó, csak elmebetegek vesznek panelt. Ez ilyenkor rátesz egy lapáttal neki és már rám is haragszik és utána másnap a fejemhez vágja, hogy miattam nem aludt egész éjjel.

Nála nem tudunk együtt lakni, mert az csak 1 szoba, itt meg 3 szoba van. De nála is zajos amúgy, bár zárószint lévén felső szomszéd nincs. De ott meg a közelben egy forgalmas út és vasút. De állítása szerint azok a zajok altatóak, itt az emberek dumálásától nem tud aludni.

Jártatok már így? Mi lett a megoldás?

Ez így nyilván leírva szörnyen hangzik, de bízom benne, hogy csak a kialvatlanság és az ingerültség beszél ilyenkor belőle, mert amúgy meg minden más iszonyat jó.