Túl nagy áldozat?

"Két éve vagyok itt. Az volt a terv, hogy augusztusban megyek majd végleg haza."

Oké, csak ebben a helyzetben hülyeség volt itt összejönnöd bárkivel is. Jöttél volna inkább össze a lakóhelyeden valakivel, és akkor együtt várnátok az augusztust.

#15: Az én párom azt mondta, hogy nélkülem nem szeretne hazamenni. Én még nem szeretném, hogy neki rossz legyen itt, szóval még nem igazán. Legalább 1 (de szeretne egyetem után még dolgozni itt) évig, amíg nem végez, még nem kell ezen sokat gondolkodnunk, de elkezdtem megtanulni az anyanyelvét, hogy ha esetleg az lenne a jobb / helyes döntés, hogy menjünk, akkor tudjak boldogulni ott.

Szerintem ha kompromisszumkészek vagytok mindketten és őszintén szeretitek egymást és éretten tudtok kommunikálni, akkor nem fog komoly gondot okozni ez vagy jól fogjátok venni ezt a közös akadályt, hogy hol éljetek.

Mi lesz...? Mi lesz...? Mi lesz...?

A hídon akkor kell átkelni, ha odaértél. Előre kár rugózni ezen.

Őszinte leszek veled -

Szerintem te nem vagy szerelmes a párodba. Ha az lennél akkor nem gondolkodnál így:

"Egyáltalán őrültség a szerelem miatt fizikailag eltávolodni a családomtól és a barátaimtól?"

Egyetem miatt mentél oda és közben közbe jött a párod, akivel jó, mert nyugodt, rendes, de kevés mert nem vagy szerelmes belé. Aki félév során azt gondolja, hogy elmúlik a rózsaszín köd az nem szerelmes. Meg aki a párjára fogja, hogy miatta van távol az sem az.

A tudatalattid jelzi ilyen formában. Tehát nyugodtan pakolj össze és menj haza.

Ha netán tévedek és mégiscsak szerelmes vagy akkor életképtelen vagy a szülők és barátok nélkül. Más több ezer kilométerre van az otthonától és mégis boldog különösen a partnerével. Te meg egyenesen depresszióba esel. Holott havonta/kéthavonta lehet találkozni velük, hol te mész hol ők mennek hozzád. Naponta telózni, beszélgetni kamerán keresztül.

Vagy betegesen függsz rajtuk, vagy mint írtam csak jó kifogást jelentenek mert nem vagy szerelmes.

Gondold át melyik és aszerint cselekedj.