Mit csináljak másképp?

Kicsit úgy érzem a párom nem becsüli/ tiszteli az itthoni munkám.

Üres flakon/ zacskó földön, asztalon nem viszi ki egyből, én igen.

Hiába mondom az ételhordó tetejét vegye le, áztassa legalább be, azt sem.

Ruhák itt ott amott ugye, mert mosni nem kell, de majd felveszi amaz meg munkás annak is mindegy...

Próbálok rendet tartani, mert zavar ha koszos, büdös. Tányérok ugye bebüdösödnek ha nincs elmosva, tök mindegy milyen műszakban vagyok, de főleg ha éjszakás akkor nincs enni se kedvem, nem még mosogatni. Ez megvár hétvégén.

Sok dolgot elfelejt, mintha nem is mondtam volna neki.

Ez mellé, mint valami nyugdíjasok akik, 4 kölköt felneveltek. Nem megyünk sehova, boltban morgás van mindenen, kocsiba ül már morog...

Szokott puszit adni ha megy meg jön, de semmi extra ölelgetés,tavaly a névnapom is elfelejtette még sorolhatnám.

Anyjára fogja, mert alkoholista volt , verte stb h " nem tud mit kezdeni a szeretetemmel, mert én vagyok neki első ilyen komoly"

Én ezt is megértem meg elhiszem, csak nekem már sok. Ha szólok neki vmiért 3 napig úgy van utána kezdődik minden előlről.

Aztán gyereket meg ezért nem akarok , mert az én feladatlistám fog csak növekedni.

Nem tudom engem szar le ennyire vagy alapból ilyen és kész.

Tudom ha nem tetszik dobjam ki stb fel vagyok készülve h szétszed a népezet