A párotoknak az etelt rendszeresen kitálljátok és ő már csak leul es megeszi?

Mit lehet ezen megbeszélni ha vitákba torkollik? Ott kell hagyni, nem fog miattad megváltozni, mert ahhoz van szokva, hogy az anyukája szedett neki mindig, vagy szolgának tart.

Mit értesz azon, hogy kitálalni? Kiszedni a tányérjára? Azt nem csinálom, mert mindenki maga tudja, hogy mennyit szeretne enni. De odateszem az ételt az ebédlő asztalra, meg a többi dolgot, pl.saláta, savanyúság, kenyér. Ha melegíteni kell tányérban, azt mindenki magának csinálja.

NEM! Ez most valami vicc? Nem a középkorban vagyunk.Miért költöztél ilyennel össze, házasság pláne? Nem derült ki a randizás alatt, hogy ingyen cseléd kell neki? 40 felett vagyunk mondom ez így.

Nem elmondani kell, ha nem nem megcsinálni.Nem 2 éves

Mi kiszedjük egymásnak és meg is melegítjük, de nem elvárás, hogy csak én szolgáljam ki őt, ez kölcsönös, az idő ~felében ő szedi ki és melegíti meg az én adagomat is. Ez nálunk kicsit olyan, mint amikor reggelit készítek, és csinálok magamnak egy szendvicset vagy rántottát vagy akármit, akkor őt is megkérdezem, hogy kér-e, és ha már ott vagyok, akkor csinálok neki is. Vagy kávét, teát, bármit. Nála ugyanez. De amúgy szerintem itt számít az is, hogy hogy néz ki maga az étkezés, mert pl vasárnaponként anyósomnál szoktunk ebédelni, ott az asztalra van kirakva az edény, amiből mindenki szed magának, de a hétköznapokon meg általában az van, hogy a hűtőbe elrakott doboz kajából szedjük ki tányérra és mikrózzuk meg az ételt (most tökmindegy, hogy anyóstól hoztuk vagy én főztem vagy előző napi rendelésből maradt), aztán a kanapén toljuk be filmezés közben. Szóval amíg az egyikünk a dobozból kotorja a tányérra és rakja a mikróba, addig a másik előkészíti a terepet és beállítja a sorozatunkat vagy elhessegeti a macskát meg ilyenek. Nyilván az fura lenne, ha ott lenne az asztal közepén az edény tele kajával, mint vasárnap anyósnál, és tálaljak neki is. De ahogy mi csináljuk, úgy tényleg kb azzal egyenértékű, mint mikor a reggeli szendvicset dobjuk össze.

Dehogy találok ki olyannak, akinek van keze és ki tud tálalni magának! Ha éhes, majd szed. Ha nem szed, éhenhal. Aki hülye, haljon éhen!

A volt barátommal együtt éltünk, én főztem, terítettem, aztán evés után felraktam a lábam és lazítottam, míg ő elmosogatott és beszélgettünk. Ha hétvége volt és korai ebéd, ebéd után ő főzte meg a délutáni kávémat.