5 éjszakát távol kell töltsek a barátnőmtől, akivel 4 éve együtt vagyok. Kb 150 km lesz a távolság 1,5 óra autóval. De nem tudok hazajutni csak az 5 nap után munka miatt. Ez azt is jelenti, hogy külön kell aludjunk. Hogy eljem meg?

Voltam ilyen elborult, mint amit 23-as ír, de mai fejjel ha választanom kell az akkori fájdalom és aközött, hogy teljesen kiegyensúlyozottan kibírok szinte bármennyi időt külön, akkor gondolkodás nélkül az utóbbit választanám.

A szeretet kimutatása pedig nem az, hogy sírva szedem ki a gyerekeknek a kaját mert a társam mondjuk továbbképzésen van és éppen nem tud velünk enni, hanem amikor ott van, akkor szimplán csak törődök vele. Ez szerintem sokkal egészségesebb példa egy gyerek felé is, mint a látványos szenvedés, amikor nincs ott a másik.

Mi 10 éve vagyunk házasok, 12 éve együtt+ gyerek. A munkàm olyan, hogy sokszor kell több ezer (sőt, tízezer) kilométerre utaznom. Nyilvàn nem 5 napra... (Bàr volt olyan is, hogy 11 000 km-t repültem egy napos meetingért)

Ezen nem problémàzik egyikünk sem (a gyereken kívül...) 5 nap az simán kibírható...

Aki szerint beteges az, hogy az ember szomorú, mert a szerelme nélkül tölt 5 napot, annak a kapcsolata, már ha van, nem a legideálisabb. Én sem bántam a különlétet, ha épp nem szerettem már az illetőt.

Akik együtt élnek, szeretik egymást, megszokták, hogy sokat vannak együtt és minden éjszaka együtt alszanak, igenis hiányozni fog a másik 5 napig és ez teljesen normális. Nem mindenkinél 3 hónapig van rózsaszín köd aztán együtt maradnak mert nincs más meg már meg kéne állapodni de amúgy nem is szereti... Aki lazán veszi és azt mondja 5 nap az semmi az valójában nem szerelmes. Az oké hogy mondjuk egy napnak örül ha épp sok dolga van és legalább tud haladni vele, de 5 nap rohadt sok egy szerelmespárnak.

Azért, kedves kérdező, mert ha igaz amit írsz az valami mentális betegség jele lehet.

Felnőtt ember nem függhet ennyire másoktól, hogy pár napot ne birjon ki egyedül