A kérdesem olyan szemelyekhez szólna akik tavkapcsolatban élnek, éltek. Ki hogy viseli a távolságot? Mennyi szerinted az a reális idő hogy össze cuccoljon egy pár? Szivesen beszelgetnék olyan hölggyel aki távkapcsolatban él.

Éltem. Szó szerint sz-r volt. Soha többet.

Bizonyos életkor felett 1 hónap után is simán lehet. Legrosszabb esetben három nappal később szétköltöztök. Tehát nem célszerű rögtön közösen aláírni 1 év bérleti szerződést.

Távkapcsolat és távkapcsolat között is vannak különbségek. Nem mindegy, hogy valaki 100 vagy 1000 kilométerre van a párjától. Ebből (is) adódóan van ami működőképes és van ami nem lesz az. Nem is csak a távolság elviselése miatt hanem mert ezzel együtt sokszor teljesen más céljaik is vannak. Például ha az egyik fél külföldön dolgozik és ott is szeretne maradni, a másik viszont inkább maradna itthon az nem igazán lesz működőképes. Főleg ha a külföldön lévő fél hitegeti, hogy csak néhány év vagy hónap amíg kint lesz a pénz miatt de utána jön is haza, aztán ez az időintervallum szépen nő ahogy telik az idő. Vagy éppen az itthon maradó fél hiteget, hogy kiköltözik majd ő csak még ezt meg ezt is meg kell előtte csinálni. Az ismerősi körömben sok ilyen volt ahol gyakorlatilag elpazaroltak éveket mert arra vártak, hogy majd a párjuk egyszer hazajön, miközben tervben sem volt ez a másik részről.

Mi a "könnyebbik" oldalát fogtuk ki, ahol mindketten belföldön éltünk, csak éppen messze egymástól. Olyan távolság ahol nem tudtok minden nap találkozni ha dolgoztok vagy tanultok, viszont hétvégén simán át lehet egymáshoz menni. Igazából nem viseltük annyira rosszul, mikor megismerkedtünk egyetemisták voltunk és részmunkaidőben dolgoztunk, gyakran meg tudtuk oldani azt is, hogy 4-5 napig együtt legyünk. Utána páromnak már teljes állása lett, az kicsit nehezebb volt mert tényleg csak a hétvégék maradtak. De mellette szinte 24 órában beszéltünk, telefonáltunk napi párszor stb. Nyilván nem olyan mintha együtt lennétek, de megteszi.

Összeköltözésről meg annyit, hogy ilyen esetben csak akkor van értelme (igazából a kapcsolatnak is), ha tényleg van olyan opció ami mindkét félnek tökéletesen megfelel és nem jár nagy lemondással. Az emberben hagy sérelmet, ha a "párja miatt" le kell mondania élete munkájáról vagy lakóhelyéről. És előbb-utóbb ezek azért felszínre jönnek ha mondjuk hullámvölgybe kerülnek.

A másik nyilván az anyagi oldal, összeköltözni nem sok értelme van addig amíg nem tudják önállóan fenntartani magukat. De az is számít, hogy ténylegesen mennyire ismerik egymást. Azért az egyértelmű vörös zászlókat jó kizárni, messziről jött ember ugye azt mond amit akar. Nehéz megismerni valakit ha szinte soha nem találkoztok, vagy nem beszéltek semmilyen komoly dologról. Távkapcsolatból könnyű egy gyakorlatilag ismeretlennel összeköltözni. Persze, lakva ismered meg a másikat, de annak nem sok értelmét látom, hogy beleölnek egy csomó pénzt meg időt az összeköltözésbe aztán pár hónap múlva szét is mennek. Szóval én távkapcsolatban ha tényleg keveset találkoznak lényegesen többet várnék az összeköltözéssel, inkább éveket mint hónapokat.

Én abban élek, napi szinten többször beszélünk, hétvégente videochat. Tervben van az összeköltözés.(Ausztriában élek)

24f

na most több dologtól is függ!

a távolság: nem mindegy hogy 30 km, 100 km 1000 km vagy 9000 km

a találkozások: értelem szerűen akik több 1000 km távolságban vannak azok nem tudnak mindig találkozni de a legtöbb amit megtehetnek az a másfél hónapos találkozások (az utazási költségek értelem szerűen egybe mennek!) (ennél több időt távol maradni meg nem érdemes!)

a beszélgetések (chat, hívás, videó-chat): minden nap chat videó-chat stb elosztva egész napra pl ha valaki elfoglalt akkor az ilyen fél óránként, óránként üzengetés pár percre egész nap nagyon jó tud lenni és nem is laposodik el a beszélgetés! jah és mikor 2 órát folyamatosan beszélgettek akkor még a legapróbb dolog is jó téma lehet bevezetni a másikat a te mindennapjaidba

hűség: ha ismeritek magatokat és tényleg azok lesztek akkor működik csak ha nincs meg akkor felesleges bele kezdeni!!!!!!!!

és a jövő kép: pl hogy ki fog költözni majd stb... egy tanács általában mindig a fejlettebb országba érdemes költözni vagy pedig ha Magyaroszágon maradtok akkor csak is akkor ha van saját üzlete vagy felső kategóriás fizetése!!! de ezt jobb már az első évben le tisztázni egy mi lenne ha komolyabb lesz majd ez a kapcsolat és ki fog költözni beszélgetésben!

de megsúgom em nehéz egy másik országban élni sokszor üdítő is tud lenni megjegy;ősök éltek Ausztriában, Horvátországban, Spanyol-,Franciaországban is (persze ez már 3-4-5 generációval régebben) de most rokonok Angliában, Svájcban, meg Németországban is...!

a reális idő az össze költözésre az 2-3 év minimum!

persze úgy hogy pl egy hosszabb időt már együtt éltetek pl (1-2 hónapot időközönként) és nagyjából ismeritek hogy a másik milyen mikor otthon van!

de ehhez tényleg maximális eltökéltség akaraterő és szorgalom kell na meg szeretet és szerelem hogy sikerüljön!!! csak akkor vágjatok bele ha tényleg úgy gondoljátok ő vele akarok élni mindegy az ország mert őt akarom! :SSS

2011-től távkapcsolatban éltem 5 évig,270 km volt a távolság...Elvált voltam,37 éves 2 gyerekkel,párom 46.

4-6 hetente tudtunk találkozni,az első évben félúton egy panzióban egy hétvége,később egymás lakhelyére utaztunk 4-5 napra havonta.

A legnehezebb az elválás volt az együtt töltött idő végén.

Naponta beszéltünk telefonon,skypén.

Nem gondolkoztam a jövőn,elfogadtam ezt az életmódot,sok negatív tanácsot kaptam önkéntes párkapcsolati szakértőktől.

A helyzetünkön a párom változtatott,eladta házát,feladta a munkáját,az eddigi életét,hozzám költözött ill. itt vett házat,2016-ban összeköltöztünk.

A közös gyerekünk 2,5 éves,42 évesen szültem kistesót a 19 és 13 éves lányom mellé!

Köszönjük jól vagyunk!Őszinteség,kitartás,szerencse,bizalom kell egy távkapcsolathoz!

Nekünk távkapcsolattal indult a kapcsolatunk, kicsivel több, mint másfél évig tartott az az állapot, utána költöztünk össze. Én remekül viseltem, sokkal furcsább volt megszokni az összeköltözést, mint a távolságot, mert mindketten elég sokáig éltünk előtte egyedül.

230 km volt köztünk, két-háromhetente találkozunk egy hétvégére, negyedévente pedig elutaztunk valahová egy hétre. Amíg távol voltunk, átlagban heti 2x videochateltünk, egyébként annyira nem kommunikáltunk sokat, max pár soros üzeneteket, alapból elfoglaltak voltunk mindketten és mindketten utálunk chatelni vagy telefonálni. Ráadásul mindketten elég magunknak valók vagyunk, szóval ez remek teszt volt arra, hogy nem fogjuk egymást megfojtani, ha esetleg komolyabbra fűzzük a dolgot, így is lett, azóta már 6.5 éve együtt is élünk és minden szuperül működik. Egy ragaszkodó, figyelemre vágyó, átlag norma szerint működő emberrel ez sosem sikerült volna, se nekem, se neki. Így viszont zsák a foltját :)