Szerintetek mennyire egészséges mindig együtt lenni sülve-főve párkapcsolaton belül? Vagy mennyi az egészséges mérték?

Nagyon egyénfüggő, és hogy a párod milyen érzéseket vált ki belőled.

Én az exemmel 10 hónapig voltam együtt. Az első hónapok után egyre fojtogatóbbnak éreztem a viselkedését. Folyton hívogatott suli alatt is, hogy hol vagyok, kivel, mit csinálok, biztos meg csalom, egyre többet követelőzött, hogy mindig vele foglalkozzak, ne találkozzak barátokkal, inkább vele legyek, 19 évesen közölte hogy gyereket akar, meg megkérte a kezem, azt hittem ha igent mondok megnyugszik de még rosszabb lett sajnos. Innentől már többször elhangzott a " megtiltom" szó. Persze ettől még csináltam amit akartam , csak utána folyton hisztizett. Nagyon rossz volt már, úgy éreztem megfulladok. Végül szakítottam. Még fél évig állandóan hívodatott.

A férjem is nagyon ragaszkodó típus, de nem úgy ahogy az exem. Igaz, mi nap közben nem vagyunk együtt mert más a munkahelyünk, viszont volt idő amikor egymás közelében dolgoztunk, nekem csak pár megállóval kellett előbb leszállnom a buszról. Jó volt együtt jönni- menni, ez hiányzik nagyon. Most már másol dolgozunk, más időben, nekem nem kell tömegközlekedés, mert közel vN, a párom viszont sajnos a fővárosban dolgozik. Telefonon beszélünk kicsit ebédszünetben, hogy minden oké e.

Itthon viszont mindig együtt vagyunk , legalábbis 1 szobás a házunk, szóval max a fürdőben lehetünk szó szerint egyedül. Ez csak amiatt zavar, hogy így sajnos elég kevés könyvespolc fér így be , hogy csak egy szoba van. Amúgy nem szoktuk zavarni egymást ha a saját dolgainkkal akarunk foglalkozni. Ha könyvet akarok olvasni akkor azt csinálom, ha laptopon sorozatot akarok darálni akkor azt csinálom és ezek rá is vonatkoznak.:) Ha elmegyünk egymás mellett a házban, pl kimegyek a mosdóba, vagy ő, akkor megcsókol, puszi, vagy fogdosás szokott lenni. De közösen is szoktunk nézni sorozatokat, filmeket, van hogy játszunk együtt valamit, pl kártyázunk, társasozunk, vagy néha elmegyünk valami közös programra.

Egyébként szoros a kapcsolatunk, ha én pl random lemennék a boltba szó nélkül, ő is felhívna hogy hová tűntem. Ez szimplán csak aggódás. Nincs benne semmi rossz. Soha nem éreztem soknak. Inkább bárcsak lenne itthon több időnk. Pl nap közben hiányzik hogy nem látjuk egymást.

"Egyébként szoros a kapcsolatunk, ha én pl random lemennék a boltba szó nélkül, ő is felhívna hogy hová tűntem. Ez szimplán csak aggódás. Nincs benne semmi rossz. Soha nem éreztem soknak."

Persze ez érthető, hogy megkérdezi hol van az ember, ha nem találja otthon, ez bizonyos szintig oké. De, amit írtam az előző hozzászólásban (#6) azt arra értettem, mikor már túl megy egy határon a dolog. Felhívja, megkérdezi hol van a másik, majd utána elkezd nyomást gyakorolni, "a barátja kiakadt, hogy de mi nem egy pár vagyunk? Miért nem együtt megyünk?"

Ez már birtoklásba megy át, nem az aggódásról szól.

Mi 8 éve vagyunk együtt, és az életünk akkor a legboldogabb ha sokat tudnunk együtt lenni térben és időben is. A férjem home officeban van 99%-ban, egy ideje már én is abban voltam, most meg gyeden, és a lakás sem nagy. Szóval egy munkahelyünk ugyan nincs, de a covid mizéria óta a napjaink szinte egészét együtt töltjük. Persze vannak néha külön programok, de nem olyan sok (pláne most gyerek mellett). És nekünk ez jó így, csinálja mindenki a saját dolgait, nem kell folyton beszélgetni attól még, hogy egy térben vagyunk, de mégis bármikor lehet szólni a másikhoz.

De azért boltba szoktunk egyedül (is) járni, szóval az még nekem is furi hogy valaki ezért számonkéri a párját. Meg ügyintézni, orvoshoz, fodrászhoz, ilyesmikhez is mindenki egyedül jár.

Mi igényeljük, hogy sokat legyünk együtt :)

Barátom még egyetemre jár, én most épp nem dolgozom, de pár hete még dolgoztam és akkor 2 napot kellett irodázni, 3 nap home office. Úgyhogy sokat voltunk együtt, csak 2 nap volt, amikor nem. Volt egy olyan időszak, hogy valami történt és én nagyon rosszul éreztem magam, csak az nyugtatott meg, ha együtt vagyunk. Így az irodás napokon elkezdtünk telefonon is beszélni, ami korábban nem volt jellemző, mindig csak írtunk. Napi 2-3 hívás volt. Amikor meg itthonról dolgoztam, akkor meg egy szobában voltunk. 2 szobás a lakás amúgy, korábban ő mindig a másikban volt és csak átmenetünk néha egymáshoz. Azóta ez a helyzet javult és már egyedül lehet hagyni :D Most meg mindig együtt vagyunk mert egyikünk sem dolgozik. Persze vannak baráti talik meg külön is szoktunk családot látogatni, van énidő de nem úgy, hogy "nekem x órára szükségem van", hanem ahogy kijön. Boltba is legtöbbször külön megyünk. Előre félek attól, hogy a következő munkahelyemre be kell járni mindennap (sajnos már főleg ilyen munkák vannak), meg ha ő is végez és elkezd dolgozni akkor csak esténként lehetünk együtt meg hétvégén :/ Pedig nem ehhez vagyunk szokva, már az első héttől kezdve többet vagyunk együtt, mint amennyit nem egy héten. Randizni is szoktunk menni :)

Volt olyan exem, akinek meg túl sok voltam. Az elején heti 4 tali volt, ő is akarta, mert rózsaszín köd meg minden, aztán egy idő után lemondta a talikat meg nem ért rá. Nem is akart találkozni nagyon, ezt be is ismerte. A végén csak akkor taliztunk, ha a barátaival mentünk valahova, meg talán heti 50 percet. Neki ez így teljesen megfelelt, na az ilyen szerintem senkivel ne költözzön össze.