Egy párkapcsolat kedvéért meddig egészséges megváltozni és mennyi az ami már az egyéniség feladása? Példát is írjatok. Meddig lehet elmenni a kompromisszum keresésben?

Hajlandó lennék minimalizálni egy számára zavaró ételt de nem kiiktatni pl soha nem lennék végán mert neki ez az agymenése. A zene kérdést mi úgy oldottuk meg hogy megkerestük azt a stílust ami mindkettőnknek alapból is bejön a sajátját meg mindenki hallgatja magában. A sport olyan hogy csak azért mert öt zavarja az alakom (amennyiben nem a kapcsolat alatt hiztam meg) nem mennék mozogni. Ha a kapcsolat alatt hiztam meg jogos az elvárása hogy kezdjek magammal valamit hisz nem így ismert meg így megtenném.

Én változtattam valamennyit az öltözet élen és ő is. Én igyekszem a saját ízlésemen belül noiesebben öltözni ő meg figyel hogy színben és stílusban összeillő dolgokat vegyen fel. Soha nem öltöznek kihívóan és nem tipegnék magassarkúban egész nap. Nem állnék neki agyon smink élni magam és utálom a kölnit. Ebben annyi engedményt tettem hogy ha társaságba megyünk a párom engedélyt kap hogy besprézzen habár nem szeretem ha idegen szagom van de neki örömet okoz hogy illatozok.

Egyetértek a többiekkel abban hogy addig szabad kompromisszumot kötni amíg a saját elveiddel világnézeteddel személyiségeddel nem ütközik.

Van olyan személy akiért el tudnék engedni egy-két negatìv tulajdonsàgomat

De a zenei izlésemet senki nem baszogathatja 😂

A változás addig a szintig egészséges, amíg azt nem érzed, hogy ezzel ártasz magadnak (kényszernek éled meg).

Ha a másik meg akar változtatni, az annyit jelent, hogy így nem vagy jó neki. Akkor meg miért téged választott?

Ezt mindenkinek magának kell érezni. Pl amikor már annyira idomulsz a másik igényeihez amit a környezeted is észrevesz rajtad, és rossz irányba mész... az már nem hiszem, hogy egészséges.

Nálunk pl az van, hogy a férjem szeret csavarogni, én introvertált vagyok, keveset jártam el egész életemben, jobban érzem magam itthon, könyveket olvasok, sorozatot nézek neten, gépen játszom, vagy a hobbijaimmal foglalkozom. Vele, vagy egyedül érzem jól magam, a saját kis dolgaimmal foglalkozva, de nagy társaságban, emberek között már nem igazán szeretek lenni. Esetleg haverok között egy ideig, de azt is ritkán, és max 1-2 óra.

Mi ezt úgy kezeltük, hogy én egy picit többet mozdulok ki vele, mint azt én magam igényelném, ő pedig kevesebbet jár el. (nem értem erre, csak nélkülem nem szívesen megy). De persze jár el pl munkatársaival focizni, vagy kártyázni, csak kevesebbet.

Ha pl ebből a példából indulunk ki: azzal, ha havonta elmennénk ide -oda, azzal én már feladtam volna a saját egyéniségemet, mert az nem én lennék. De 2-3 havonta 1-1 alkalom még jót is tett nekem:)

Egy kapcsolat sem működik bizonyos szintű kompromisszumok nélkül. De nem hallgatok más zenét csak mert a férjemnek xy előadó akit kedvelek, nem tetszik. Ezt általában úgy oldom meg, hogy akkor hallgatom (akkor van rá alkalmam) ha ő még nincs itthon, pl amikor én vagyok a soros a házimunkában. Anno még koncertjegyeket is vett Nightwish-ra, Xandria-ra, hogy együtt elmenjünk, pedig Ő nem szereti, az én kedvenc bandáim. Illetve Nightisra ketten, Xandriára haverokkal együtt mentünk.

Ruha: azt veszek fel amit én jónak gondolok. Ha tetszik a ruha amit kiválasztana, és jól is áll, felvenném. Ha nem akkor nem.

Eszem fokhagymás-hagymás ételeket, pedig a kedvesem utálja= ő nem eszi. Ennyi. Fogat szoktam mosni, de egy ideig akkor is érezni. Nem érdekli:) A bőrömön nem érezni.

Hajlandó lennék fogyásra, de nem mindegy hogyan adja elő a problémáját. Igaz mi mindketten küszködünk súlyfelesleggel, felváltva edzünk. Én még akkor amikor ő még nincs itthon, mert hamarabb érek haza munkából, ő pedig akkor amikor hazaért.:) De SOHA nem tettünk ilyen megjegyzéseket egymásra, mégpedig azért, mert egyrészt egyikünket se zavarja a súlyfelesleg a másikon, eleve így jöttünk össze, másrészt mindketten tudjuk, hogy az ilyesmi nehéz dolog, sok erő, kitartás, és lemondások járnak vele, és az embernek magának kell eldöntenie, hogy érez magában elég kitartást a lefogyáshoz és belevág. Ezt erőltetni nem lehet. Annak csak az a vége, hogy ha jön valami stresszesebb időszak, kudarcélmény, és megint elkezd kilókat felszedni az ember. Ezt nem másért, hanem önmagunkért kell csinálni. Plusz mint írtam, egyikünket sem zavarja, nem csesztettük egymást soha emiatt. Nem azon múlnak az egymás iránti érzéseink és a kapcsolatunk, hogy ki hány kiló.