A páromnak nincs önkontrollja, ha a barátairól van szó?

Több mint 2,5 éve vagyunk együtt. Az elején, amíg tartott a rózsaszín köd, nem volt semmi probléma értelemszerűen, tehát ez nem látszott az első 1 évben kb.

Az utóbbi 1,5 évben viszont egyre inkább előjött az az énje, ami szinte kétségbeesetten kapaszkodik a barátaiba - legalábbis én így látom.

26 évesek, 5-en vannak nagy barátok. De a páromon kívül már mindannyian megállapodtak egy nő mellett, együtt élnek, fix, jól fizető állásuk van. Már csak évi 5-6 "nagyobb" buli van, + sörözések 2-3 hetente.

A problémám igazából az, hogy pl hiába tudja, hogy neki 6-kor kell kelnie, ugyanúgy a haverjaival bulizik/sörözik hajnali 3-4-ig, mert "milyen keveset találkoznak", másnap pedig oké, felkel 6-kor, de használhatatlan, fáradt, nyűgös. Eddig nem volt gond a munkával, mert a családi vállalkozásukban dolgozott, így a szülei elnézték neki, ha nem tudott jól dolgozni/másnapos volt, de most el akar költözni másik városba (ahol a haverok vannak), fix állást szerezni – szerintem így nem lesz hosszútávon munkája, ha ennyire felelőtlen. Ha valamelyik haver szól, hogy találkozzanak, akkor kb mindent eldob és megy találkozni az illetővel. Nincs olyan, hogy "bocsi, nem érek rá". Fordított esetben viszont a haverjai simán húzzák hetekig a dolgot, hogy most ezért nem jó, azért nem érnek rá. Ő simán elutazik a haverjaihoz, míg a haverjai alig jönnek hozzá, meg nem maradnak ott sokszor, hiába megy, és így ott van egyedül abban a városban, viszont ha úgy van, ő simán marad plusz 2-3 napot is a tervezettnél, mert jajj de jó találkozhatnak. Továbbá MINDIG addig kell maradni, amíg a többiek. Nem számít, hogy hullafáradt, inkább kínozza magát és fent van (olyan 6-7-től) hajnali 3-4-5-ig a haverokkal, mintsem hazamenjen aludni/pihenni, marad a haverokkal ameddig ők akarnak. A haverjai viszont sokszor simán lelépnek már 11 körül, ha fáradtak, hiába akarna a párom még velük lenni. Az se számít, ha együtt megyünk el egy-egy házibuliba, és nem érzem már jól magam. Ott vagyunk 7-8-tól, én kb 1-2-re "kibulizom magam" és már mennék haza, és hiába szólok, hogy fáradt vagyok, induljunk el, mindig csak a mindjárt meg az időhúzás, így végül +1-2 óra eltelik, mire elindulunk. Volt olyan, hogy félig már ő vitt, mert én annyira fáradt voltam már hogy remegtem és alig bírtam járni. Oké, menjek haza egyedül, de sokszor kocsival mentünk, én ittam egy kevés alkoholt, nem vezethettem haza, hajnalban meg már nem járt busz. Vagy ha épp nálam tölt pár napot a fentebb említett városban, akkor hogy megyek haza egyedül, mikor ő is nálam alszik? Persze az nem jó, hogy aludjon a haveroknál, mert az +1-1,5 óra tömegközlekedés neki másnap reggel, meg hát a haverok se érnek rá másnap/nem fér be a kocsiba hozzájuk.

Nem azt mondom, hogy ne legyenek fontosak a barátai, nekem is fontosak az enyémek. DE nálunk SOHA nem volt olyan, hogy csak akkor találkozunk, amikor a másiknak alkalmas, mindig alkalmazkodunk egymáshoz kölcsönösen. Én is jövök az én barátaimhoz, ők is jönnek hozzám. Ha tudják, hogy feléjük járok akkor szakítanak rám időt, és nem lépnek le, mert fontos vagyok nekik, és ők is nekem. Nem kell hajnalig fent lennem velük, mert tudom, hogy máskor is tudunk találkozni.

Őszintén szólva sajnálom kicsit a barátomat, mert én nem tartom normálisnak ezt a helyzetet, de ő észre sem veszi, hogy probléma lenne, és ez már kihat ránk is. Pl azt mondja, hogy nálam alszik, de elmegy 10-kor sörözni egy kicsit, erre még 1-kor sehol sincs. Én virrasztok és várom, mert hogy aludjunk együtt és jön nemsoká, erre hajnalig várat. Amikor együtt megyünk a bulikba, ő hisztinek veszi ha mondogatom többször hogy induljunk már, és haragszik rám, már sokszor veszekszünk emiatt. Oké, ne menjünk akkor együtt bulizni, DE számomra az a normális kapcsolat ÉS SZÁMÁRA IS (elvileg, ő ezt mondja), ahol a párommal is tudok bulizni és külön is tudunk. De nem lehet kompromisszumot kötni, így is abból az 5-6 házibuliból talán 2-re megyek el, esetleg 3-ra, a sörözésekre szinte soha, és akkor is ez van, hiába van neki még egyszer ugyanennyi alkalom egyedül hajnalig bulizni.

Ebből ki fog ő nőni? 26 évesen szerintem nem itt kéne tartani, hogy a haverok és a buli miatt minden ejtve van. Kezd elegem lenni belőle, és fontolgatom a szakítást.

22L