Szerintetek az nagyon nagy baj, ha az ember csak a szerelmével akar lenni és ezért a barátairól is képes lemondani és az egész életéről, mert csak vele érzi tényleg jól magát és csak vele boldog?

Nem baj, amennyiben biztosítva van, hogy nem lesz csalódás a vége, valamint mellette a megélhetés biztosítva van.

Hosszútávon nem nagyon...

Ez komoly kötődési problémákra utal. És általában ebből lesz a másik fél teljes mértékű kisajátítása. Mert ha neked nincsenek barátaid, te képes voltál róluk lemondani, akkor neki sem lehetnek. Nem járhat el sehova, mert neked nincs életed rajtad kívül.

Abszolut érthető. Csak ne felejtsd el, egyszer el fog mùlni a lila köd. Nem lesz olyan végig, mint az első egy-két év. Ennek tudatában dobd el a barátaidat és mindent magad mellő.

Szerintem elég nagy baj ha a lemondást úgy értjük, hogy abbahagyja a tanulmányait és nem lesz semmi végzettsége illetve barátai se.

Lényegtelen mit csinálsz, ha jól érzed magad.

Szerintem baj és nagyon gyenge jellemre utal, aki egy embernek akarja alárendelni az egész életét. És ha ez az egy ember megaláz, elhagy, megcsal, vagy meghal? Akkor ottmarad az illető egyedül, barátok nélkül, akiket nehéz lesz visszaédesgetni, ha már egyszer hátatfordítottunk nekik. Újakat szerezni pedig még nehezebb egy önbecsülésétől megfosztott, magába fordult embernek. Én akárhányszor voltam eddig kapcsolatban, soha nem éreztem még azt a barátaimmal töltött időben, hogy velük ne lennék boldog, vagy ne érezném magam jól. Szükségem volt arra, hogy ápoljam velük a kapcsolatot, és néha a párom nélkül kapcsolódjak ki. Ha minden időmet az épp aktuális barátommal kellene töltenem akkor sokkal hamarabb vége lenne minden kapcsolatomnak. Szerintem az ilyen szintű kapcsolatfüggőség mentális zavarra utal, és egyáltalán nem egészséges illetve természetes.

Igen. Kell, h az embernek legyen saját élete is. Mert mi van, Ha mondjuk vége lesz? Akkor mi marad?