Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tennétek ilyen esetben (társasági élet vs barátok - HOSSZÚ)?
Szóval a párommal 2 éve vagyunk együtt, az első kb 8-10 hónapban elég sokat jártunk el közösen is társaságba(minden hétvégén), bár főleg az én barátaimmal/ismerőseimmel, talán egyszer az ő barátaival (nem éltek itthon). Aztán fordult a kocka, az én barátaim nincsenek itthon, az övéi voltak itthon, de ennek ellenére nem találkoztak túl sokat, havi 1-2x(pedig idejük lett volna rá akkor, mégse találkoztak gyakrabban). De neki ez is kevés volt. Most már jó ha 2-3 havonta találkozik velük, mert rajta kívül mindenki éli a saját életét, költöztek új lakásba/házba, jól fizető munkájuk van - bár sokat dolgoznak, stabil kapcsolattal, akikkel sok időt töltenek.
Ezért társaságba talán félévente 1x megyünk, mert hogy alig látja a barátait, és néha jó csak velük lenni, és majd visz magával ha gyakrabban tudnak találkozni. De nem érti meg, hogy ők már nem fognak ennél gyakrabban találkozni. A 3 db barátjából 2 nem is itt él, hanem egy órányi útra, ez már nem lesz olyan mint a középsulis évek hogy hetente mennek sörözni/bulizni. Így viszont velem alig jár társaságba - amire nekem van igényem, hogy a párommal ne csak kettesben legyen programounk, hanem másokkal is legyünk - neki is van rá igénye elvileg, de ezek szerint neki nagyobb igénye van csak a barátaira első sorban mint a társasági közös programokra.
Én elég csúnya példával, de próbáltam megbeszélni vele, hogy értem én, hogy neki rossz, hogy felnőttek és alig látja a barátait, de ha évente csak 6x találkozik velük, akkor legalább 2x el kellene vinnie magával. Ment a helyeselés, hogy igen, igazam van, és tök jó lenne közösen is eljárni - és szeretett is közösen társasgba járni velem, erre semmi változás. Most vasárnap is megy, és nem visz magával, el se hívott, amikor rákérdeztem, azt mondta, hogy nem is mehetek, mert a barátaival akar lenni, szeptember eleje óta nem látta őket.
25 évesen itt tart? Amikor megismertem egy felnőtt férfinak tűnt, aki ambíciózus, törekvő, önálló, most meg azt látom, hogy képtelen kompromisszumot kötni, amikor a barátairól volt szó. Volt olyan, hogy elmentünk középiskolai osztálytársaihoz szalonnasütésre, ott voltunk délután 5-től hajnali fél 2-ig, nekem ennyi már elég volt, pláne hogy aznap korán is keltem és 3 órát utaztam még csomagokat cipelve, és csak ment a veszekedés utána, hogy én mért nem jöttem haza egyedül ha haza akartam jönni, mi az hogy én vagyok megsértődve (egyébként megbeszéltük, hogy fél 1-ig maradunk és aztán hazaindulunk) és annyira rugalmatlan vagyok(amikor nincs dolgunk másnap, nyilván nincs ilyen "időkorlát" hogy x órakor jó lenne már hazamenni). Én pedig csak pislogtam mint hal a szatyorban, hogy dehát 5-től ott voltunk a barátaival több mint 8 órán keresztül, és ez sem elég? Ezután pedig a következő nap annyira másnapos volt hogy nem tudott menni dolgozni (még jó hogy csak a családi vállalkozásról volt szó, és nem volt probléma abból, hogy nem ment). Aztán persze jött a rinya hogy igazam volt, nem kellett volna annyit innia meg ilyenek, de amikor a barátaival van nincs felelősségérzete, hogy ha másnap mennie kell dolgozni akkor ne hajnali 5-ig maradjon ha 7-kor kelnie kell vagy ne igyon sokat (a sokat iszok az azt jelenti, hogy ha jó a buli iszogat de tud járni, rendesen beszélni, normálisan viselkedik - nem komplett részeg).
Most itt akkor nincs más megoldás a szakításon kívül? Még egyszer megpróbálom megbeszélni majd vele, mert én azt vallom hogy egyszer elmondom, oké, nem vette komolyan, akkor kap még egy esélyt és elmondom újra, és ha ekkor se változtat akkor lapát.
De olyan nehéz elhinni, hogy most tényleg csak a szakítás a megoldás erre? Annyira hihetetlen, hogy egyébként szeretjük egymást, nincsen semmilyen más problémánk, csak ez, hogy a társasági életünk egy nagy nulla, mert nem visz magával (az én barátaim pedig nincsenek itt ergo velük nem lehet menni) - illetve hogy nincs olyan, hogy oké, megyünk 6-ra, de jó lenne hajnali 1-2 fele hazaindulni, mikor tudom, hogy másnap dolgom/dolga/dolgunk van (és ezt sose ott közlöm vele, hogy na akkor induljunk mert ez vagy az, hanem otthon mindig szólok előre, hogy szivem, holnap ez vagy az van, és ezért haza kéne jönni "időben").
Egyébként gondoltam arra, hogy a barátai nem szeretnek és ezért nem akar vinni magával, de ilyenkor azt mondja, hogy csak nem ismernek, de nincs velem bajuk. De így soha nem is fognak ismerni, ha nem visz magával...
És ez csak a barátaival van, a családi eseményekre mindre mennem kell, bemutatni bemutatott a barátainak és a 2 év alatt talán 3x találkoztam velük. Másik nő nincs a képben, nincsenek lány barátai, amikor találkoznak így 4-esben szoktak találkozni, néha esetleg valamelyik másik viszi a barátnőjét. Amikor odavan, fel szokott hívni vagy ír, hogy mit csinálok, mi van velem, szokott képeket is küldeni hogy söröznek, vagy épp zenélnek vagy akármi. Szóval nem értem. Szabadideje is elég sok van, nem lógunk mindig egymás nyakán, tud a saját dolgaival foglalkozni.
Valamint azt is próbáltam, hogy nem baj, ha neki nincs igénye ilyen társasági programokra mint nekem, de akkor mondja meg normálisan, hogy "nézd szivem, néha jó, de alapvetően nekem ez nem fontos" és akkor eldöntöm, hogy nekem így kell-e ez az egész, vagy tudunk-e kompromisszumot kötni valahogyan. De mindig az a válasz, hogy ő is szeretne közös társasági életet - de akkor meg miért nem visz szinte soha magával?
Én 22L, ő 25F
válasza:
válasza: válasza:#1, köszi a választ!
Van hobbim, de ezek inkább ilyen önálló hobbik, és a saját barátaimmal én szoktam találkozni nagyon ritkán, tehát nem az a probléma, hogy én önállóan nem megyek társaságba, hanem ahogy írtam a kérdés leírásában is, az a baj, hogy a közös társasági életünk nincsen most már- nekem viszont lenne rá igényem, és ezt nem úgy kell érteni, hogy mindig cipeljen magával, de szerintem ez sem normális, hogy sosem visz magával, főleg hogy elvileg ő is szeretne közösen társaságba járni. Pláne hogy az esetek felében nem is kanbuli, mert valaki viszi a párját (egy szó nélkül, nem is mondják hogy ja amúgy jön a Bözsi is).
#2, attól, hogy TE nem szeretnél a pároddal is társasági életet élni, még nem kell MINDENKINEK ilyennek lennie. Van akinek fontos, van akinek nem - te az utóbbi kategóriába tartozol, ennyi. Így a válaszod irreleváns volt.
#3, nem értem, hogy hogy telepszem rá, mikor akárhova megy, engem nem visz magával (sokszor egy szót sem szólok, mert annak nincs értelme, hogy hisztizzen az ember), emellett pedig rengeteg szabadideje van, amit a saját hobbijával, családjával tölt. Van saját életem, nem is értem, hogy azért, mert néha szeretnék a párommal és más emberekkel közös programot is csinálni, miért egyenlő azzal, hogy rátelepszem.
Mint írtam, egyszer próbáltam már megbeszélni vele, mert attól hogy nem rinyálok egyfolytában, még zavar a dolog, akkor helyeselt meg igazat adott nekem, de érdemi változás nem történt. Arról nem is beszélve, hogy ha nagy ritkán sikerül valamelyik baratommal találkoznom, volt olyan, hogy a párom kvázi bekönyörögte magát, hogy hadd jöjjön ő is. Így tényleg nem értem, hogy miért csak az én barátaimmal jó találkozni, az övéviel viszont nem.
válasza:Nem az a társasági élet, hogy rácuppansz a barátaira. Hagyd már kicsit élni szegény srácot!
Keressetek közös hobbit, járjatok el együtt edzeni, festőkörre, paintballozni, akármi, akkor majd meglesz a közös társasági élet. De attól, hogy neked nincsenek barátait, az övéit hagyd meg neki.
(És mielőtt kitalálnád, dehogynem, van igényem a minőségi együtt töltött időre meg a közös társaságra is, de eszembe nem jutna a haverjainál erőltetni magam.)
Jól írta valamelyik előző: nagyon gyerek vagy még, és ez ilyen gyerekes hiszti.
Mi az, hogy nekem nincsenek barátaim? Nekem vannak barátaim, hiába találkozok velük ritkán, attól még vannak - és skype-olni sokat szoktam velük. Persze, az rendben van ezek szerint, hogy ő bekönyörgi magát hozzám, de ha én szeretnék néha velemenni, az már probléma és rátelepszem. Értem, minden világos.
Igazatok van, tényleg rácuppanok a barátaira azért, mert évente 2x szeretnék a párommal tartani ilyen barátos programokra. Szégyellhetem magam, mit képzelek magamról, főleg hogy a többi barátja is sokszor egy szó nélkül viszi az asszonyt a "kanbulira".
válasza:Hát nézdd, ha ennyire zavar, akkor senki sem kényszerít, hogy vele maradj. De szerintem ez nem egy világrengető probléma. Azt hittem, hogy csak a közösségi élmény hiányzik neked, de ahogy írod, az megvan, hiszen jártok ki együtt a te barátaiddal. Innentől kezdve nem értem a konkrét problémát. Simán csinálhatsz addig mást amíg ő a barátaival van. Pihizhetsz, hobbi, kicsit egyedül lenni is jó. Vagy konkrétan az ő barátaival való kapcsolatra vágysz?
Mindenesetre ha zavar, és nem tudtok kompomisszumra jutni (mert nem csak ő nem tud, te sem) akkor szakítás a megoldás.
Nem, félreérted.
Igenis a közösségi élmény hiányzik, hogy a PÁROMMAL KÖZÖSEN menjek társaságba, másokkal beszélgessünk, szórakozzunk. Pont ezt írtam, hogy nincsen ilyen, mert az én barátaim nem élnek itt, kb 2x egy évben tudok találkozni velük, de legalább 1x jön a barátom, vagy én hívom, vagy ő "könyörgi be" magát. Az ő barátaival pedig félévente 1x megyünk el valahova, annak ellenére, hogy ő havonta-2 havonata jár velük. Mert nem visz magával, ami nekem nem jó, mert szeretnék társaságba is járni a párommal, ami így évi 2 alkalom. Nekem ez így kevés. Én nem tartom normálisnak, hogy a párom barátait még egy minimális szinten sem ismerem, mert sosem visz magával.
És erre kaptam válasznak azt, hogy ráakaszkodok a páromra azért, mert szeretnék évi párszor az ő társaságával a párommal tartani, nem csak a sajátommal évi 1x, hogy emberek között is legyünk aktívan ne csak a moziban ülve. Az pedig persze nem rámtelepedés, hogy fél éve nem láttam a legjobb barátomat, és ő kikönyörgi hogy jöjjön velünk moziba, csak az, hogy én szeretnék néha velemenni. Azért ha egy év alatt ő 10x találkozik a barátaival, szerintem nem akkora kérés, hogy 3x vele mehessek úgy, hogy én 2x tudok a legjobb barátommal találkozni, és ha ne adj isten nem hívom, akkor ő könyörgi ki magának.
Kisvárosban élve pedig elég korlátozottak a lehetőségek, hogy csak úgy elmenjünk és random ismerkedjünk "festőkörben" vagy paintballozás közben. Itt ilyenek nincsenek. Itt az van, hogy elmész a barátaiddal egy-egy este egy szórakozóhelyre(azaz kocsma) iszogatni és beszélgetni, közben találkoztok ismerősökkel és valamelyikkel kicsit szóba elegyedsz, vagy házibulit tartasz és ott vagy emberek között.
Én miért is nem tudok kompromisszumot kötni? Nem azt kértem, hogy minden alkalommal cibáljon magával, csak azt, hogy néha menjünk együtt is emberek közé. Vagy akkor mondja meg, hogy nem akar közös társasági életet, csak kettesben programokat, és akkor ő sem jön soha többet velem amikor fél évente találkozok végre a barátaimmal.
válasza:Én akkor szoktam a barátommal (most már férjemmel) menni, ha előre így beszéljük meg. Úgy értem, hogy a barátaival megbeszélik, ki hozza a barátnőjét, feleségét, gyerekét, és igazodunk egymáshoz.
Arra nem vágyom, hogy rendszeresen én legyek az egyetlen oldalborda a kocsmázásnál, bár biztos volt ilyen is, de magam szoktam megkérdezni, hogy lesz-e több csaj is.
Szerintem egyeztessétek ti is össze, hogy más is viszi-e a barátnőjét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!