Szerintetek ez mennyire fair?

Barátnőmmel 1,5 éve vagyunk együtt. Ő egyetemista, én dolgozom, és nálam lakik. Valójában majdnem minden tökéletes köztünk, azonban egyvalami úgy érzem kezd éket verni közénk, legalábbis részemről: trehány. Ha mosunk és kitereget, akkor képes utána nem összehajtogatni a ruhát, hanem addig onnan öltözni, ameddig el nem fogy róla a tiszta, vagy kéne a hely az újnak. Ha főzni akar, akkor igyekszem lebeszélni, mert mindig az a vége, hogy utána ott rohad a mosatlan meg a lisztes pult, amíg én össze nem takarítom. Az üres üvegeket kint hagyja, és minden házimunkát halogat. Én ennek a szöges ellentéte vagyok: folyamatosan teszek veszek, hogy mindig tiszta és rendezett környezetben éljünk. Viszont már lassan dacból nem csinálom meg a dolgokat, mert igazságtalan, hogy takarítok utána, így viszont a saját lakásomban nem érzem jól magam. Arról nem is beszélve, hogy szüleim és én is a belemet kidolgoztuk, hogy meg tudjuk venni a lakást, az a minimum, hogy nem lakom le. És bármikor felhoztam ezt a témát, vagy az a kifogás, hogy sok a tanulnivaló, vagy az, hogy eddig végig tanult, hadd pihenjen egy kicsit. De az nem számít, hogy én dolgozom..

Emellett én tartom el. Ami önmagában nem gond, én vállaltam, azonban az előző problémával együtt így már kezdek nem társként tekinteni rá, hanem valakire, akiről gondoskodnom kell.

Meg lehet változtatni egy ilyen embert? Ha a sokszori beszéljük meg -> veszekedés dolog nem vezetett eredményre, akkor mi a következő lépés?