Csak a szüleinél szeretne együttélni , mit tegyek?

Ő meg azt fújja, amire ő vágyik.

Szülőkkel nem jó lakni,akármilyen jó is a viszony velük.

Ha esetleg van egy különbejáratú lakrész, akkor esetleg érdemes elgondolkodni a dolgon, de egy házba biztos nem költöznék anyósékkal, akármennyire is szeretem a párom. Mindig mindenben alkalmazkodni kellene, majd anyós óhatatlanul is beleszól mindenbe, mindent jobban tud... stb. Ne adj isten, egy idő után a fejedhez vágják, hogy neked csönd, te csak egy bőrönddel érkeztél.

Gondold át alaposan!

Eldöntöd, hogy neked ez így kell-e, aztán vagy teszel egy próbát, vagy elhagyod.

Fontos lenne tudni, hogy neki ez miért ennyire kizárólagos? Milyenek a szülei, hogy jössz ki velük? Volt-e komoly kapcsolata, és az hogyan/miért ért véget?

Hogy kell elképzelni ezt? Ha úgy, hogy egy ház, de mondjuk egy teljesen elszeparált, önálló lakrész (pl. mint egy ikerház), akkor, ha alapvetően bírom a szüleit és olyanoknak tűnnek, akik tisztelik a privát szférát, én adnék egy esélyt. Még jól is elsülhet, pl. a két háztartás segíthet egymásnak. AZtán, ha rosszul érezném magam, dobbantanék.

Ha viszont teljesen közös háztartás, akkor abszolút felejtős lenne.

Osztom a 4-est, pont ez jutott eszembe nekem is elsőre, hogy így akkor már nem álompasi, tehát ennyi volt.

Én semmiképpen nem költöznék oda akkor sem, ha ikerház lenne. Ha elköteleződtök egymás mellett, házasság lesz az évek során, esetleg gyerekek is, akkor jön majd a kérdés a gyk-ra, hogy "mit csináljak, anyóst folyton itt eszi a franc nálunk".

És akkor kb huszan fogják írni, hogy "anyóssal még csak egy városba sem költözünk".