Együttélés után érdemes összeházasodni vagy inkább házasság után együttélni ? Mennyire válik be a házasság előtti próba házasság ?

Én akartam előtte együtt élni házasság nélkül.

Meg is mondom miért...

Nem volt egy nagy spórolós akkoriban. Volt kereset, de sosem maradt rendesen. Úgy voltam, előbb lássuk át tud e állni a "másik oldalra" és spórolni mert anélkül nem megy. Sajnos az összeköltözés pont a kényelmes hozzáállása és "némi" szülői lelkizsarolás hatására ő az anyjánál akart összeköltözni. Én meg hülye voltam és bele mentem. Azóta is bánjuk, én rettenetesen és már ő is nagyon visszagondolva.

Sokat vitáztunk a pénzen. Sokat pumpoltam, hogy maradjon neki, fizesse vissza a hitelt. Persze fájt amikor megjött a pénz es konkrétan 30 ezret havi szinten pl nem költhette el mert rajta hagyta, mintha nem lett volna.. de hát egyszer az el lett költve. Na egy évbe vagy kicsit többe ez belement, mire kikászált így nullára a számlán, még én is belefizettem a hitelébe csak előbb szabaduljunk. Utána már jobb volt. Kezdhettünk rendesen EGYÜTT gyűjteni. Közben olyan állapotok voltak köztem és a családja közt, hogy utáltam ott lenni, mert direkt bántottak lelkileg. Nyilván szét akartak volna szedni minket ha tudnak de nem jött össze. Akkoriban majdnem vettünk házat, én kínomban menekülés céljából akartam már. De végül albérletbe mentünk amikor "összevesztem" anyóssal. Konkrétan mondta hogy menjünk mielőbb, mert tarthatatlan az állapot - amit direkt ők okoztak amúgy, közben folyton azt duruzsolták odáig a férjem fülébe, hogy nehogy albérletbe menjetek, minek adnátok idegennek a pénzt. Én náluk is albérlő voltam... Nekem aztán teljesen mindegy volt melyik idegennek adom, mert ők nem tekintettek családtagnak soha. Nekem ezzel csak szívességet tett, de egyedül is mentem volna onnét. Azóta jobb együtt, haladtunk is sokat. 3 év együtt élés után házasodtunk össze. Akkor már 6 éve voltunk együtt.

Nem sokkal később lakást vettünk (igaz akkor meg az albérletet adták el, de cicával nem fogadtak sehol be, mert közben találtam egy kismacskát aki nagyon meg volt fázva én pedig imádom a macskákat és nem akartam rajta túl adni).

Érdemes előtte összeköltözni szerintem, mert sok minden kiderül minden téren. (Csak nem anyóséknál kezdeni, ahogy mi. De még abból is tanultam... Róluk. Megismertem a valódi énjüket.)

Vannak felszínesebb kapcsolatok ahol mindenképp ajánlott összeköltözni, mert évekig tartó járogatás alatt se ismerik meg egymást eléggé.

De ettől függetlenül is érdemes. Más mint amikor együtt jártok, de mégsem egyből házasság.

Nálunk nem okozott semmi extra változást az összeköltözés, azon túl, hogy minden nap együtt fekszünk együtt kelünk. Elég jól megismertük egymást, a kapcsolat 1 éve alatt, majd 6 hónap együttélés után házasodtunk össze, ennek most már 10 éve.:)

Talán idevág, 20 évesek voltunk mind a ketten amikor összejöttünk. Főiskola,albérlet...első évben külön laktunk(vagyis...) de minden nap randiztunk.

Vagyis....eleinte ha az én lakótársaim hazamentek csütörtökön akkor este ő jött át hozzám. Kinyaltam a lakást még wc-t os boldogan takarítottam vásároltam reggelit vacsorát ,mert Ő jött át. Ünnep volt. Ő is viszonylag csinosan felöltözött..

Következő éven összeköltöztünk, pár hónap után...."kéne takarítani, nekem nincs kedvem,gyere búj ide inkább" és ő űlt egy kényelmes de vágyromboló melegítőben én egy (valódi) adidas joggingban. Pár hónap ugrás, tanulótársak és barátnők lepték el a lakásunkat..."Ugye nem baj?"kérdezte !"Nem " válaszoltam majd a ló nemesebbik szerszámát emlegetve magamban ....nem. Aztán jöttek az untuk egymást,ezért nagy összeveszések,az unalom szex amit max testileg élveztem.....

Szóval elég kiábrándító volt együtt lakni,2. évtől. Tudom 22 évesek voltunk szinte tinik de...akkor is tanúságos volt.

Lakva ismerszik meg az ember, tartja a mondás...

Házasságok 80% -a válással végződik.

Esküvő drága, a válás még drágább.