Hogyan működik a közös kassza a gyakorlatban?

Nincs már 1980, hát milyen borítékok, meg számlák?

családi bankszámla, társkártya? Számlaegyenlegen látszik, ki mire költött, mindig pontos, és kényelmes?

Amúgy nálunk úgy működik, hogy mindkettőnk fizetése jön a sajátra, én átutalok 400-at kb. a közös kártyára, albérlet, internet, ilyenek, kaja, és a hónapban nem vagyok kiváncsi a dolgokra. A fennmaradó saját pénz a "zsebpénz"

Nekünk közös számlánk van. Arra érkezik 1-jén a férjem fizetése. Abból elutaljuk a kötelező dolgokat, bevásárolunk stb. 5-én érkezik az én fizetésem, abból levesszük a megtakarítást és a maradék a kártyán van.

Nem nézzük ki mire mennyit költ, a nagyobb kiadásokat megbeszéljük.

A férjemnél van a bankkártya, én meg a mobilt használom fizetésre.

Nem szoktunk fillérb.szóskodni, nem számolom ki mennyibe került ha vesz magának valamit. :D

Ennek több módja is van, attól függően mennyire akarjátok pontosan vezetni és hogy kell-e számolni a forintokat a hónap végéig vagy kellemesen éltek.

Mi az elején így csináltuk: Megegyeztünk, hogy mennyit teszünk félre a közös dolgokra: albérlet, rezsi, étel, háztartás stb. Ezt elfeleztük és betettük egy borítékba. Hó elején kifizettük a számlákat,az ételre szánt pénzt pedig beosztottuk hetekre. Ha mentünk boltba szimplán vittük a borítékot. A mi borítékunk igazából egy műanyag irattartó volt :D

Azóta házasok vagyunk és sokkal jobban keresünk. Így az egyikünk fizetéséből élünk a másikunké alapból megy egy másik számlára (az a megtakarítás).

Nekünk jót tett a fillérb.szóskodás (ahogy az előző nevezte) az elején. Megtanított minket beosztani, tudatosan tervezni és aktívan félrerakni.

Van egy közös számla, és arról vásárolunk.

A blokkokat eltesszük, és vezetem a kiadásokat, hogyha esetleg meg kéne húzni a szíjat, tudjuk, miből vegyünk vissza.

Nem értem, hogy miért van lepontozva az, aki jobban fogja a pénzt.

Őszintén szólva, én is jobban örülnék annak, ha így tudnánk kezelni az anyagiakat, de én például sajnos nem tudom elfogadni a párom pénzkezelesi modszerét, és sajnos "" el kell számoltatnom"" különben kifolyik a keze közül a pénz.

Mármint, a sajátja a sajátja, csak a közös dolgokkal kapcsolatban mondom. Ő keres 420at cafeteriaval, én 250et, és mégis én vagyok az aki félretesz, ő meg minden hónapban kipicsázza maga alól a pénzt.. És sajnos nem tudom hova.

Viszont így nem lehet közösen tervezni, csak ha legalább én figyelek. Ezért én is szarrago vagyok?

28N

18:

Nem vagy szarrágó, de ha ennyiből még félre is tudtok rakni, akkor viszont nagyon komoly áldozatokat kell hozni az életszinvonalban. Kérdem én, megéri most szarul élni, hogy majd egyszer talán jó lesz valamire?

Őszintén érdekel, hogy miért éri meg neked? Nem kritika, nem itélet, semmi ilyesmi, tényleg rettenetesen érdekes számomra, hogy mi a hajtóerő, mi a terv, ami miatt megéri az áldozat?

19es:

Biztos, hogy hozzám szól a kérdés? :)

Kifejted, kérlek picit bővebben? Mit értesz az alatt, hogy ennyiből félretenni hatalmas áldozat?

Nem olvastad véletlenül félre a számokat?

250-ből valóban nehezebb félretenni mint 420ból (50-50% alljuk a költségeket) de mégis megoldom valahogyan, viszont 420ból, vagy ha jobban mernék közösködni, a kettőnk bevételéből, 670ből meg aztán vígan lehetne élni és félretenni.

Vagy ezt így együtt kevesled?