Párom nem foglalkozik az állataival, mit tehetek?

26 évesek vagyunk, az én lakásomban élünk másfél éve. Nekemnyusziim vannak, neki madarai, akik egy éve költöztek utána. (A családjánál élt, ott vltak a madarai is)

1.Szeretem a párom. Nagyon. El tuom vele képzelni az életem. Vannak persze vitáink, összezördüléseink, de szeretem az átlagos hétköznapokat is vele. Imádom.

2.Tudom milye nkötődni egy állathoz. Szeretem őket, és nem válnék meg tőlük, társak.

3. Az állatok az egyik szobában vannak, amit műhelynek használtam. De amióta itt vannak a madarak, elhanyagoltam. Rikácsolnak ha több időt eltöltök bent. Rikácsolnak amúgyis, többet, mint amit el tudok viselni. Néha fütyülnek, az nem gond. Telesz@rnak mindent. Még a plafont(!!!) is. Leszedik a tapétát. Az a szoba, aminek én festettem mintásra a falát, kialakítottam egy praktikus kommfortos hobby műhelyt, egy könyvespolcon felsorakoztak a könyveim; A könyvespolcom immár több pokrócba bugyolálva, amik kalitka darabokkal is ki vannak támasztva, mert egy pokróc alatt (!!!) megoldották, és felaprították a könyvborítóimat. Sírtam dühömben. Nincs függöny, mert azt is szétszedik, összeszrják. Csomagolópapír guriga van a karnison, különben felülnek, összetojják az ablakot, az ablakpárkányt, és a barátom nem takarítja. A festett fal is összeszarva. Éppen most takarítja őket harmadjára egy év alatt, mert megint kiakadtam és kénytelen volt.

A lámpám zsinórját elrágátk, amit a barátom megjavított, de egy fém tányért fűzött rá, hogy ne tojják le, szedjék szét a varrását és rágják el megint a kábelt. minden csupa madárpor. Többször próbálkoztam a szoba rendbetételével, de nem bírtam idegekkel a rikoltozást.

Nem foglalkozik velük. Párnaponta bemegy megetetni őket és olyankor vagy két percig elbeszélget velük, pár hetente meg fütyörészik velük egy negyed órát.

4. Mit tehetnék? Sose mondtam olyat, hogy az én lakásom, mert a mi otthonunká igyekszünk alakítani. Nem akarok felsőbbrendűsködni, hiszen a közös életünket építjük, nem érvelek ilyennel.

De nem tudok vele beszélni. Ez a harmadik nagy kiakadásom. Az elsőnél mondtam neki, hogy kikészülök tőlük. Fűt fát megígért. Egy hétig foglalkozott velük. Következő alkalommal, ami nyár elején volt, nem vett komolyan. Úgyhogy mondtam neki, hogy keressen nekik jó helyet, mert nem maradhatnak tovább. Na, akkor már megígérte, hogy foglalkozik velük, tisztán tartja őket, ez is egy hétig tartott. Megmondtam neki, hogy velegye komolyan, mert a következő ilyennél, már mennek!

Most próbáltam vele normálisan beszélni. Mint egy gyerek... Vagdalkozik a nyulakkal (Akik rendeszeresen kiengedve, takarítva, szeretgetve vannak, minden nap) Kiforgatja a dolgokat, hogy jó, ha ennyire nincs helye, akkor majd az utcán sem parkol a közelben, meg a konténerben tartja a ruháit,. Nem tudok vele beszélni. Nem változik semmi. Gyomogörcsöm van csak a gondolattól is, amikor ki kell engedni a madarakat, mert kezdik az idegtépést.

De ha azt mondom neki, hogy a madarai mennek, akkor félek, megtörik köztünk valami.

Mit lehet tenni?

Próbáltam megbékélni, rengeteg időt töltöttem velük, átalakítottuk a kis játszóterüket, és pár hónapig valahogy sikerül megnyugodnom, de csak magamra erőltetve a kedvéért, amúgy mindig ide lyukadunk ki.